A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

24 1940. november 21. — 32—33—34. 8. fájdalommal vesz búcsút theológiai akadémiánk mély hitű, sokra hívatott ifjú professzorától, Czeglédy Sándor dr-tól a debreceni egyetem gyakorlati theológiai tanszékére távozása alkalmával, ottani munkásságára Isten áldó kegyelmét kéri; 9. szívből köszönti alkotó tagját, a szétszórtságban élő magyarság ügyének buzgó harcosát, Pataky Tibor dr. államtitkárt a magyar érdemrend nagykeresztjével való kitüntetése alkalmából; 10. meleg részvéttel keresi fel betegségükben egyházkerületünk értékes alkotó tagjait: Teleki Tibor gróf és Benedek Zsolt dr. egyházmegyei gondnokokat, úgyszintén egyházkerületünk hűséges vagyonkezelőjét, Ferenczy Károlyt; 11. Isten iránti mélységes hálaadással tekint végig püspök urunknak az elmúlt egyházkerületi közgyűlés óta végzett, értékes szolgálatai hosszú-hosszú során, hálát ad Mennyei Atyánknak, hogy többszöri betegségében kegyelmesen véle volt; egész református magyar egyházunk számára értékes életét további oltalmazó kegyelmébe ajánlja; 12. Isten iránt érzett buzgó hálával tekint végig az egyházmegyéinkben folyó lelki és építő munkák hosszú, változatos során, örömmel látja a mindenféle épülő gyülekezeti házak, otthonok, evangélizáló hajlékok egész sorát, a szebb és lelkibb jövendő megannyi biztató jelét; 13. hálával mond köszönetet Révész Imre dr. tiszántúli püspök úrnak, amiért baranyai, feledhetetlen nyomokat hagyó látogatásával nemcsak odatelepített híveit, de egyházkerületünket is megtisztelte; 14. örömmel veszi tudomásul, hogy egyházkerületünk is fogllkozik a népünkben rejlő istenadta erőket napvilágra segítő népfőiskola, helyesebben rendszeresített vezetőképző tanfolyamok szervezésének gondolatával; 15. püspök urunkkal erősen meg van győződve, hogy a körülöttünk kialakuló új Európában nemcsak megújuló magyar közéletre, de a tiszta magyarság főlényét, vezető szerepét, nemzetközi jelentőségét leginkább biztosítani tudó, egységes programm alapján megújuló, színmagyar református egyházunkra is elengedhetetlenül szükség van; rendületlenül hiszi, hogy ez a meggyőződés napról-napra egyre jobban át fogja hatni a nemzeti életünk vezetésére Istentől kiválasztottakat, ezért ködben, viharban, szorongató árnyékok és hasadozó felhők közt bizakodva néz egyházunk egyetlen Urára, az Űr Jézus Krisztusra.