A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1940-1942.

1940. november 21.

1940. november 21. — 8. 17 rétegéhez és egyháztagjához eljutva, ez, az újság felmérhetetlenül nagy közvélemény-alakító erővel bír. Magam is azok közé tartoztam, akik kétségeskedtek és féltek a Református Élet régi alakját ki nem próbált kísérlet kedvéért feláldozni, de meg kell vallanom, hogy azoknak volt igazuk, akik nagyobb hittel néztek a jövőbe. Ez arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy a nagy hit még nagyobb felelősséget ébresszen bennünk. A budapesti gyülekezetek helyzete rendkívül változatos: nyomortanyáktól fényűző rétegekig ér az a vonal, amely a budapesti gyülekezeteket az, egyházkerítése közé vonja. Természetes, hogy új, meg új pásztori módszerek alakulnak ki s Budapestnek éppen az a nagy jelentősége, hogy új módszerek feltalálásában és kipróbálásában előljárjon. A pestkörnyéki egyházmegyéből ki kell emelnem Újpest, Kispest, Pestszenterzsébet megoszlásának fontos kérdését. Az ilyesmi nehezen megy, sok mindenféle érdeket sért s kívánatos is, hogy minden hebehurgyaságtól menten, gondos megfontolással készítsék elé a különválást. Ahhoz, hogy egy egyházközség virágozzék, bizonyos pénzügyi előfeltételek kellenek, legelsősorban az egyháztagok adóalapja kell, hogy megüsse a szükséges mértéket. Az egyházközségi szervezet fenntartása nemcsak tisztán lelki ügy, hanem gazdasági ügy is s nem lehetetlen megállapítani: mekkora vagyoni teherbíró képesség kell ahhoz, hogy Magyarországon egy jóravaló egyházi szervezet létrejöjjön. Ennek a teherbíró képességnek határát büntetlenül nem szabad átlépni; viszont e teherbíró képességen belül okvetlenül végre kell hajtani a különválást, mert ez lelki többtermelést jelent. Ugyancsak örömmel jelentem, hogy a pénzügyminiszter úr a Wekerle-telepi egyházközségnek hatvannégyezer pengő adósságát törölte. Most talán hitelhez jut megint az egyházközség s befejezheti a paróchia felépítését, amelynek rendbetétele az egyházközség létérdeke. A pesti egyházmegyében súlyos gondokat okozott az árvíz. A gyülekezetek és lelkipásztorok hősiesen küzdenek a nyomorúsággal. Mély benyomást tett az árvízveszedelem idején lelkipásztoraink bátorsága és példaadó áldozatossága. Felépült az albertiirsai templom a hívek nagy áldozatával s közöttük első helyen a főgondnok úrnak: dr. Bakoss Gézának

1 ötezer pengős adományával; Tóth Sándorné és Fazakas A. és neje négy-négyezer pengővel építették egyházunkban az Isten országát. Az esperesi jelentés örvendezve emeli ki, hogy némely gyülekezetben milyen szép az Isten dicsőségére való adakozás. Tahiban egy lélekre négy, Gödöllőn egy lélekre három pengő esik egy évben. Gyömrő szép szociális munkáját, Teleki László gróf vezetésével, továbbra is folytatja. Felsőbaranyának gondolatát a telepítés foglalja le. Az esperes rámutat székfoglaló beszédjében arra, hogy Belvárdtól Drávacsehiig egész Délbaranyában a kipusztuló gyülekezetek pom2