A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

1939. november 23. — 31—32—33—34—35. 60 rul az intézet fenntartásához még akkor sem, ha az intézet évi számadása hiánnyal zárulna. A VI. pont megállapítja, hogy ezen megállapodás a kerületi jóváhagyás napjától számított tíz esztendőre szól. A VII. pont kimondja, hogy ez utóbbi megállapodás létrejöttével az intézet szervezeti szabályzatának átvizsgálására javaslattétel végett a budapesti egyházmegye és a dunamelléki egyházkerület közös bizottságot küld ki. A budapesti egyházmegye közgyűlése 16/1939. sz. határozatával ezt a megállapodást elfogadta s felterjeszti az egyházkerületre. Egyházkerületi közgyűlés a dunamelléki egyházkerület és a budapesti egyházmegye között a Baár Madas leánvnevelőintéet fenntartására vonatkozó újabb megállapodást a maga részéről is elfogadja. A szervezeti szabályzat átvizsgálására bizottság kiküldését nem látja szükségesnek. 68. A pesti egyházmegye közgyűlése 38/1939. sz. jegyzőkönyvi határozatában kéri az egyházkerületi közgyűlést a segédIclkészi és vallásoktatói kongruák együttes revíziójára. Méltánytalannak és az egyetemes egyház szempontjából is károsnak véli a mai elosztást, amikor egyes nagy lélekszámú gyülekezetek, amelyek iskolát sem tartanak fent, 2, sőt 3 vallásoktatói és seg'édlelkészi állásra kapnak segélyt, nagy terheket hordozó és széleskörű szórványgondozói munkakört is végző, kis lélekszámú gyülekezetek pedig nem tudnak kongruához jutni. Sérelmesnek tartja azt is az egyházmegye, hogy míg a segédlelkészi kongrua vagy vallásoktatói segély elnyerése hivatalos úton kerül döntésre, addig ezek megvonása felől egy nem hivatalos egyházi közigazgatási szerv-, az esperesi értekezlet dönt. Azt kéri, hogy a már kiutalt kongrua megvonása az egyházmegyei közgyűlés javaslatára az egyházkerületi közgyűlés határozata alapján történjék. Egyházkerületi közgyűlés több ízben tett intézkedést arra, hogy a rendelkezésre álló kontingensből a méltányosság és a helyzet különös mérlegelése alapján történjék ezen segélyeknek a megosztása. Többször vette revízió alá s ennek következménye volt, hogy a nagyobb és vagyonosabb egyházközségektől fokozatosan elvonta a kápláni kongruát s ezeket nehezebb helyzetben lévő egyházközségeknek adta át. Ezen többszöri revíziót az arra egyedül alkalmas testületre, az esperesi karra bízta, hogy így mindegyik egyházmegye szükséglete nyilvánvalóvá tétessék s az egyházmegyék gyülekezetinek helyzetét legjobban ismerő esperesek közös megállapodásával közelítsék meg az igazságos megoldást. Hogy egy ilyen megoldás minden érdeket nem tud kielégíteni, annak nem az az oka, hogy igazságtalanság történnék, hanem az, hogy