A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

52 1939. november 23. — 17—18. tulajdoni jogot érintő korlátozás elfogadása mellett abban áll, hogy a tassi egyházközség mindaddig, míg mint ilyen fennáll, a Darányi-család az egyházközség temetőjében lévő sírkertjét hűséges gondozásban részesíti. A tassi egyházközség presbitériuma és egyházközségi közgyűlése a Darányi-örökösök ezen ajánlatát szabályszerűen hozott határozatokkal elfogadta a szerződés és egyességben foglalt feltételek alapján. A solti egyházmegye közgyűlése a felterjesztett szerződést és egyességet jóváhagyta. Egyházkerületi közgyűlés a tassi egyházközségnek dr. Darányi Kálmán és társaival kötött szerződését és egyességét jóváhagyja és megerősíti. 53. A szabadszállási egyházközség a mult évben azzal a kérelemmel járult az egyházkerületi közgyűléshez, hogy a II. lelkészi állás felállítására öt évi haladékot adjon. Az egyházkerületi közgyűlés 52. sz. határozatában kimondotta, hogy az egyházmegye útján jelentést vár arról, hogy a tanyákon lakó szabadszállási hívek lelkigondozása miként nyer megoldást. Ezen határozat értelmében a szabadszállási presbitérium jelentést terjeszt az egyházmegyéhez, mely szerint a kunkerekegyházi missziói segédlelkészi állomáshoz ideiglenesen hozzácsatolta tanyavidékének két központját: Balázst és Aranyegyházát s ennek a két tanyai központnak a vallásoktatását s havonkénti istentisztelet tartását rábízta a kunkerek egy házi missziói segédlelkészre, akinek 300 P tiszteletdíjat utal ki. 1936. október elején beállított a presbitérium a gyülekezeti munkába egy református szociális missziós testvért, aki az öt tanyaközpontban minden két hétben vallásos összejövetelt tartott. Miután a kun kerek egyházi missziói segédlelkész a nagy távolság miatt s egyéb elfoglaltsága következtében nem tudta vállalni sem Balázson, sem Aranyegyházán a vallásoktatást s maguk ezen puszták lakói is ellentálltak ennek a tervnek, hogy Szabadszállástól elcsatolják őket: a szabadszállási lelkipásztor segédlelkészével s a missziós testvérrel ellátta a tanyai hívek lelkigondozását, mely abban állott, hogy októbertől egészen június végéig minden vasárnap kint volt vagy a lelkipásztor, vagy a segédlelkész valamelyik tanyaközpontban istentiszteletet tartani s így minden hónapban minden tanyaközpontban egyszer volt istentisztelet. A szociális missziós testvér minden két hétben minden tanyaközpontban tartott vallásos estét, később bibliaórát, a tél folyamán pedig minden tanyaközpontban egyszer szeretetvendégséget. Ezzel a munkabeosztással a tanyai hívek lelkigondozása megfelelő volt, sőt a lelkipásztor vállalta a gyóni egyházközséghez tartozó Peregadacs lelkigondozását is. A presbitérium kötelezettséget vállalt a tanyai hívek további megfelelő lelkigondozására. Az egyházme-