A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

32 1939. november 23. — 12—13—14—15. ság egy lelkészi és egy világi rendes, egy lelkészi és világi póttagjának választására a konventi tagok és az egyházkerületi tanácstagok választásával egyidejűleg megejtendő titkos szavazást rendel el. 13. A megüresedett bizottsági tagsági helyekre egyházkerületi közgyűlésünk következő tagjait választja: 1. a gazdasági albizottságba: Benkó Ferenc dr.-t, 2. a jogügyi bizottságba: Juhász Andor dr-t, 3. a közigazgatási bizottságba: Benkő Istvánt és Demjén Istvánt, 4. a pénz és gazdasági bizottságba: Hörömpő Dezsőt és Szász Lajos dr-t, 5. a Ráday könyvtár bizottságba: Victor János dr-t, 6. a missziói bizottságba: Demjén István és Victor János dr-t. 14. A Baldácsy alapítvány közgyűlési tagjaiul az 1940—42. évi ciklusra egyházkerületi közgyűlésünk rendes tagokul Ravasz László dr-t és Teleki József grófot, póttagul pedig Bátori 'Sigray Bélát választja meg és erről a Baldácsy alapítvány elnökségét értesíti. 15. Szűcs Ernő dr., egyházkerületünk világi tanácsbirája, arra való hivatkozással, hogy nagykorú leánya házasságkötése alkalmával — az ő jó minden igyekezete és erőfeszítése dacára — egyházunk ellen hithűségbe ütköző cselekedetet vitt véghez, a püspök úrhoz 1939. június 19-én írt levelében fájó érzéssel bejelenti, hogy a megtörtént eseménynek minden következményét levonja magára nézve és egyházkerületi tanácsbírói tisztéről lemond. Egyházkerületi közgyűlésünk megállapítja, hogy Szűcs Ernő dr., aki minden tőle telhetőt elkövetett, hogy nagykorú leányának hithűségbe ütköző cselekedetét megakadályozza és leánya esküvőjén sem vett részt, saját személyében a legtávolabbról sem vétett a hithűség ellen; mostani nemes és férfias és egyházunk mindenek fölött álló érdekeit szem előtt tartó lépésével is követendő példát mutat egyháztagjainknak arra, hogy hasonló nehéz helyzetekben miként kell eljárniok; lemondását — miként a múltban is tette hasonló esetben — elfogadja; mélységes atyai fájdalmában teljes mértékben osztozkodik; néki egyházi életünk különböző tisztségeiben évtizedeken át kifejtett odaadó és példaszerű szolgálataiért őszinte köszönetét tolmácsolja.