A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

1939. november 23. — 31—32—33—34—35. 30 pásztorunkat pedig theológiai doktorátusának elnyerése alkalmából; 10. örömmel emlékezik meg arról, hogy legutóbbi közgyűlésünk óta annyi új templomunk épült és jegyzökönyvének lapjain is megörökíti a templomépítők közül — fögondnokunkon és fenkölt gondolkodású hitvesén kívül — Mándy Samu egyházmegyei gondnok, nagybaconi Nagy Vilmos gyalogsági tábornok és hitvese, úgyszintén a verebi egyházának értékes orgonát szerző kisgazdának, Kiss Jánosnak a nevét; 11. jegyzőkönyvének lapjain megörökíti a nagyobb alapítványtevőknek: Szabó Ambrusnak és nejének a nagykőrösi egyház új nagy alapítványtevőinek és az egyetlen leányuk elvesztése feiett érzett fájdalmukban minden vagyonukat kulturális célokra egyházkerületünkre hagyó r. kath. vallású Rauszek Jenőnek és buzgó református hitvesének, Szappanos Júliának a nevét; 12. örömmel köszönti a Református Szeretetszövetséget ötvenedik szeretetiníézményének megalkotása alkalmából és örömmel veszi tudomásul, hogy apostoli buzg'óságú ügyvezető igazgalója, Kiss Ferenc dr. Istentől kapott erejét ezentúl emez intézmények további megalapozása nagy és nehéz munkájának kívánja szentelni; 13. Isten iránti mélységes hálával tekint végig püspök urunknak elmúlt egyházkerületi közgyűlésünk óta végzett sokirányú, értékes munkássága hosszú során és az Űrban bízók drága kiváltságát: a meg nem fáradási és meg nem lankadást kéri számára Mennyei Atyánktól; 14. örömmel üdvözli a százados fennállását nemrégiben ünnepelt nagykőrösi tanítóképzőintézetünket, mely hihetetlenül nehéz évtizedekben teljesítette a múltban és egyre kiválóbb eredménnyel végzi ma nagy kulíúrmunkáját magyar református tanügyünk szolgálatában; 15. amilyen aggódalommal látja egyházi munkásaink, különösen a gyermekeiket házon kívül taníttató lelkipásztoraink, a rendkívül szerény állami javadalmazási! vallásoktatóink, segédlelkészeink nehéz anyagi helyzetét, valamint egyre fokozódó, ma már szinte elviselhetetlen iskola-fenntartói terheinket, épolyan örömmel látja azt, hogy egyre gyöngülő iskolai frontunk mögött mind erősebb lelki front kezd kiépülni egyfelől a gyermekek, másfelől az ifjak, leányok, nők körében és bízik abban, hogy ez minden reánk váró jövőbeli nehézségen át tudja majd segíteni egyházunk hajóját; 16. püspök urunkkal együtt nem az egyre ingatagabbá váló és egyre jöbban fogyó államsegélyeinkben,