A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.
1939. november 23.
245diiíkonisszamunka számára gyűjtött pénzt kénytelenek voltak a templomépítés adósságainak törlesztésére felhasználni. Itt emlékezünk meg arról, hogv a Kormányzó Úr Őfőméltósága a „Magyar a magyarért" mozgalomban tevékenykedő mindkét diakonissza testvérünket, szolgálatuk elismeréséül a Vöröskereszt érdemérmével tüntette ki. Elsősorban a Sátoraljaújhelyen s egész Zemplén vármegye területére kiterjedő szociális szervező munkát végző testvérünkről kell megemlékeznünk, aki a visszacsatolt területtel hazakerült, elszegényedett református egyházak megsegítésében igen jelentős eredményeket ért el s ezért szolgálatáért az illetékes egyházmegyei gyűlés is jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A ,,Magyar a magyarért" mozgalom kifejezte azt a kívánságát, hogy véglegesen is megerősítse ebben a munkakörében diakonissza testvérünket, — ennek a kívánságnak azonban nem tud eleget tenni, mert az országos női tábor szervezésének munkáját kell átvennie az egyetemes konvent kívánságára. Diakonisszatestvéreink létszáma a múlt évi 93-al szemben 98. a jelöltekkel együtt 108. Ürömmel jelentjük, hogy míg 1938-ban csupán két jelölt érkezett anyaházunkba, addig az idén, az ősz folyamán egy, a gallneukircheni intézet kötelékébe tartozó, magyar állampolgársággal bíró diakonissza próbaidőre való átvételével összesen tíz új testvérjelöltünk van, akik eddig a legjobb reménységre jogosítanak. Ezenkívül is folyamatban van néhány jelentkező felvétele. A fentiekkel kapcsolatban még egy kérdésre kell röviden rámutatni. Az anyaház a gyülekezeti munkába küldött testvérekkel kapcsolatban jelentős anyagi áldozatot hoz egyházaink érdekében. Egyre több olyan munkaalkalom kínálkozik ugyanis, amely az egyháznak egy testvér munkája' nyomán a gyülekezetek által fizetett 50 P négyszeresét hozza be. Az utóbbi időben ugyanis megszaporodott a magánápolás szolgálatára igényelt testvérek száma s ebben az esetben átlagban havi 200 P-t kap egy testvér szolgálata után intézetünk pénztára, amellett, hogy a testvér teljes ellátásról és lakásról is a beteg családja gondoskodik. A ,,Magyar a magyarért" mozgalom esetében ugyanaz volt a helyzet, amennyiben a testvérek lakása és ellátási költségeinek levonása után havi 200 P maradt anyaházunk céljaira. Jelenleg a fokozott gyülekezeti munka következtében az a helyzet, hogy ilyen szolgálatra alig egy-két testvért tudunk beállítani. Ezzel kapcsolatban jelentjük azt is, hogy különösen magasabb képzettségű diakonissza testvéreink részéről valóban erős hivatástudatra van szükség ahhoz, hogy negyedévi 25, illetve 20 P zsebpénz, teljes ellátás és ruházat kiszolgáltatása mellett végezzék szolgálatukat, mert a legutóbbi tapasztalatok azt bizonyítják,
