A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.

1939. november 23.

13 1939. november 23. — 17—18. lönböző dolog, a vallásban nem áll szemben, vagy nem áll füg­getlenül egymás mellett a hit és az erkölcs, az egyházi és világi pálya sem nem akadályozza egymást, sem eszközül fel nem hasz­náltatik egyik a másik számára, hanem tiszta egységet mutat, a lélek egységét, amely az átnemesedett és Istennek szentelt élet művészi alkotásában jelenik meg. Nemcsak a felvidéki, hanem az egész magyar református egyházra jelentett váratlan és fájó veszteséget Sörös Béla losonci lelkész és püspök elhunyta. Kora ifjúságától kezdve a keresztyén­ség és a kálvinizmus mozgalmi ágának volt a munkása és a kép­viselője. Nem ősi hagyományokon kialakult szent szokások csön­des ismételgetője és gyakorlója, hanem állandóan nyugtalanító szervező, kezdeményező, ösztönző új életformák megtalálására. Budapesti evangelizátorból lelt losonci lelkész. Mint losonci lel­kész először missziói munkákkal, agitációkkal foglalkozik; ige­hirdetése evangelizáció, pásztorsága halieiitikus, irodalmi mun­kássága publicisztika. Háború alatt sebesültek gondozása, kato­nák vigasztalása, foglyok gondozása köti le figyelmét. Összeom­lás után a felvidéki református magyarság motorikus ereje lesz s az ő nyughatatlan agitálásának, szervezésének, rábeszélésének az eredménye volt a losonci szeminárium és a felvidéki magyar re­formátus egyház nemzeti ellenállása. Mikor végre egyházkerüle­tében vezér-helyre jutott, vége volt a megpróbáltatásoknak s mi­kor kezdődhetett volna a nyugodt, derült magyar élet, vége volt az életnek. Eközben mi álmatlan éjszakákat virrasztott át, meny­nyit égett, lángolt, csalódott, újra bízott, szent erőszakoskodásá­val és tékozlásával mit adott oda az életéből! Odaadta férfikora legjavát, családjától elvont, visszahozhatatlanul drága órákat, na­pokat és évtizedeket, a marathoni futásnak erőfeszítését, fáradsá­gát és sebeit s a győzelem megkiáltásakor az összeomlott férfi­élet tragikumát — valóban nagy szolgálat, szép áldozat, pusztító és éltető kegyelem! Végül mély tiszteletadással hajoljunk meg az elmúlt év ha­lott lelkipásztorai előtt, amint elvonul emlékezetük áldó tekinte­tünk előtt, nevezett szerint: Csánki János, Illés Géza, dr. Sikó Zoltán, Illyés Kálmán és Gaál Antal. Kitüntetések Idekívánkozik az öröm és belső elégtétel érzéseinek a kife­jezése azok felett a jólmegérdemelt kitüntetések felett, amelyek egyházkerületünk egyes tiszthordozóit érték. Öllős Sarolta, a kecskeméti Horthy Miklós tanítónőképzőintézet igazgatója tan­ügyi főtanácsosi címet nyert. Kecskeméti tanítónőképzőintéze­tünk magas színvonala, szép és jó munkája az ő odaadó szolgá­latának az eredménye. Szívből kívánjuk, hogy sokáig végezze ál­dott munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents