A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1939.
1939. november 23.
13 1939. november 23. — 17—18. lönböző dolog, a vallásban nem áll szemben, vagy nem áll függetlenül egymás mellett a hit és az erkölcs, az egyházi és világi pálya sem nem akadályozza egymást, sem eszközül fel nem használtatik egyik a másik számára, hanem tiszta egységet mutat, a lélek egységét, amely az átnemesedett és Istennek szentelt élet művészi alkotásában jelenik meg. Nemcsak a felvidéki, hanem az egész magyar református egyházra jelentett váratlan és fájó veszteséget Sörös Béla losonci lelkész és püspök elhunyta. Kora ifjúságától kezdve a keresztyénség és a kálvinizmus mozgalmi ágának volt a munkása és a képviselője. Nem ősi hagyományokon kialakult szent szokások csöndes ismételgetője és gyakorlója, hanem állandóan nyugtalanító szervező, kezdeményező, ösztönző új életformák megtalálására. Budapesti evangelizátorból lelt losonci lelkész. Mint losonci lelkész először missziói munkákkal, agitációkkal foglalkozik; igehirdetése evangelizáció, pásztorsága halieiitikus, irodalmi munkássága publicisztika. Háború alatt sebesültek gondozása, katonák vigasztalása, foglyok gondozása köti le figyelmét. Összeomlás után a felvidéki református magyarság motorikus ereje lesz s az ő nyughatatlan agitálásának, szervezésének, rábeszélésének az eredménye volt a losonci szeminárium és a felvidéki magyar református egyház nemzeti ellenállása. Mikor végre egyházkerületében vezér-helyre jutott, vége volt a megpróbáltatásoknak s mikor kezdődhetett volna a nyugodt, derült magyar élet, vége volt az életnek. Eközben mi álmatlan éjszakákat virrasztott át, menynyit égett, lángolt, csalódott, újra bízott, szent erőszakoskodásával és tékozlásával mit adott oda az életéből! Odaadta férfikora legjavát, családjától elvont, visszahozhatatlanul drága órákat, napokat és évtizedeket, a marathoni futásnak erőfeszítését, fáradságát és sebeit s a győzelem megkiáltásakor az összeomlott férfiélet tragikumát — valóban nagy szolgálat, szép áldozat, pusztító és éltető kegyelem! Végül mély tiszteletadással hajoljunk meg az elmúlt év halott lelkipásztorai előtt, amint elvonul emlékezetük áldó tekintetünk előtt, nevezett szerint: Csánki János, Illés Géza, dr. Sikó Zoltán, Illyés Kálmán és Gaál Antal. Kitüntetések Idekívánkozik az öröm és belső elégtétel érzéseinek a kifejezése azok felett a jólmegérdemelt kitüntetések felett, amelyek egyházkerületünk egyes tiszthordozóit érték. Öllős Sarolta, a kecskeméti Horthy Miklós tanítónőképzőintézet igazgatója tanügyi főtanácsosi címet nyert. Kecskeméti tanítónőképzőintézetünk magas színvonala, szép és jó munkája az ő odaadó szolgálatának az eredménye. Szívből kívánjuk, hogy sokáig végezze áldott munkáját.