A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

70 1938. november 17. — 114—115—116. lelkész, 14 theológiát végzett vallásoktató tanítónő, 4 vallásoktató tanító, 12 tanítói, vagy tanári oklevéllel bíró vallásoktató tanítónő, 2 állami középiskolai tanár, 14 theológus, összesen 167 vallásoktató. Val amennyi vallásoktató pontosan megkapta fizetését, tiszteletdíját és óradíját. A szigorúan vett iskolai munkájukon kívül valamennyien résztvettek valamilyen egyházi munkában (igehirdetés, vasárnapi iskolai munka, kórházi és fogházi lelkészi munka, vallásos estélyeken stb. előadások tartása, cserkészmunka, diák- és ifjúsági-, egyesületi munka stb.) Örvendetes, hogy szinte általánossá kezd lenni a vallásoktatóknak tanítványaik szüleivel való érintkezése; részben a szülők keresik fel a vallásoktatót, részben pedig ő látogatja meg tanítványainak családját. Volt nem egy vallásoktató, aki száznál több családot látogatott meg és túlnyomó sok esetben a legszívesebb fogadtatásban részesült. Sok vallásoktató tartott szülői értekezletet. Nem egy említi, hogy „sokat tanult, hogy tanítandó tárgyait jobban tudja tanítani." A vallástani órák rendszerint az intézet épületében mennek végbe, kivéve a róin. kath. iskolákat; ezekben a református vallástani órák megtartására termet nem adnak, miért is az ilyen intézetekbe járó tanulók valamelyik más iskolában, a lelkészlakban, vagy épen az egyház által e célra épített teremben (Kiskőrös) nyernek vallásoktatást. Természetes, hogy a róni. kath. többségű városokban (pl. Kalocsa, Pécs) gyakori az összevonással végzett vallásoktatás. A tanulók szorgalmas érdeklődése mindenütt dicséretes. Mulasztások inkább csak a délutáni órákon fordulnak elő, de a legtöbbször igazoltan. Sok vallásoktató meglátogatta növendékének családját és így vette elejét a további mulasztásoknak. A tanulóknak vallástani tankönyvvel, énekeskönyvvel való ellátása még mindig hiányos; a vallásoktatók panaszolják a könyvek drágaságát. Meglepő gondossággal iparkodnak azonban a bajon segíteni; némelyik az illetékes egyházközség, másik egy tehetősebb református egyháztag támogatását nyerte meg a tankönyvek és énekeskönyvek beszerzésére; volt, aki a tanulók adakozásából szerzett hittankönyvet a szegényebb tanulóknak; másik az iskolai év végén összegyűjti az ingyen átengedett hittankönyveket, vagy olcsón megveszi és így látja el növendékeit valóságos kölcsönkönyvtár módjára (a tanuló kap hittankönyvet az előző évi hittankönyvéért). Budapest egy nagyobb hangverseny jövedelméből látta el a szegényebb tanulókat énekes könyvvel. A hittankönyvek drágasága mellett panaszolják, hogy a tankönyvek nehezen tanulhatók, nehézkesen, szárazon megírtak. Igen sokan szeretnék, ha megfelelő, azaz református szellemű, építő és olcsó ifjúsági irodalom állana rendelkezésükre, mert az