A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.

1938. november 17.

1938. november 17. — 32—33—34—35—36. 25 A püspöki jelentéssel kapcsolatban egyházkerületi közgyűlésünk 1. elrendeli, hogy egyházközségeink a legutóbbi országos zsinatunk által alkotott reverzális törvény életbeléptetése során szerzett tapasztalataikról az egyházmegyék útján tegyenek jelentést legközelebbi egyházkerületi közgyűlésünk elé; 2. őszinte örömmel értesül az ez év augusztus havában Debrecenben tartott első magyar református világgyűlésnek mind -külső méreteiben, mind lelki tartalmában megnyilvánult kiváló sikeréről. A maga részéről is mélységesen átérzi, mennyire szükséges, hogy három létformában élő magyarságunk: a csonka törzs, az utódállamok kisebbségi és az egész világon szétszóródott diaspora magyarság lelki egységben s egymásért való felelősségérzetben forrjon össze; 3. Isten iránti mélységes hálával és örömmel köszönti a Felvidék magyarlakta területeiről 20 évi idegen uralom után az anyaországba visszatért magyar testvéreinket. Bízó reménykedéssel várja, hogy Isten kegyelme a még idegen uralom alatt maradt testvéreinket is viszahozza; 4. megilletődéssel örökíti meg jegyzőkönyvének lapjain Balogh Elemér pozsonyi lelkipásztornak, a dunáninneni egyházkerület püspökének és a szlovenszkói ref. egyház konventje lelkészelnökének áldott emlékezetét, aki könyvtárának nagy áldozatok árán gyűjtött, rendkívül értékes részét a Theológiai Akadémiára hagyta; 5. igaz szívvel osztozkodik a püspökét, Makláry Károlyt oly rövid szolgálat után váratlanul elvesztő testvér tiszántúli egyházkerület gyászában: 6. mélységes fájdalommal hullatja könnyeit a széles látókörű, megnyerő egyéniségű alkotó tagjának, esperesi karunk kiváló tagjának, Varga Sándornak oly korán hantolt sírhalmára; 7. kegyelettel osztozkodik a püspökét, Dómján Elek dr.-t rövid szolgálat után elvesztő tiszai testvér evangélikus egyházkerület gyászában: 8. az elmúlt egyházkerületi közgyűlésünk óta elhunyt lelkipásztoraink és tanárunk emlékét kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvének lapjain; 9. mélységes hálával búcsúzik érdemes és legidősebb tanácsbírájától, a magyr belmisszió kiváló úttörőjétől: a 75. évének elérésével nyugalombavonuló Szabó Aladár dr.-tól és szívből kívánja, hogy jól megérdemelt nyugodalmának napjait verőfény ragyogja be;