A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.
1938. november 17.
1938. szeptember 15. — 5—6. 203 31-én taríott ülésében az E. T. IV. t.-c. 10. §-ának 3. bekezdése alapján azonnali nyugdíjazását javasolja, megállapítván, hogy a lelkészi hivatással járó teendők elvégzésére testi és szellemi állapota következtében nem képes. Az egyházmegyei tanács figyelemmel volt a Csapó Ödön elleni fegyelmi ügyben hozott jogerős ítéletre is s a nyugdíjazást úgy az egyház, mint kérelmező érdekében szükségesnek tartja. Egyházkerületi tanács megállapítja, hogy Csapó Ödönt a tolnai egyházmegye bírósága 1938. június hó 30-án tartott ülésében az E. T. VI. t.-c. 46. §. A. 3. pontjába ütköző fegyelmi vétség miatt nyugdíjigényének érintetlen hagyása mellett azon helyről való elmozdításra ítélte. Ez az ítélet jogerőre emelkedett. Megállapítja a csatolt tisztiorvosi bizonyítvány alapján, hogy olyan fokú idegösszeroppanásban szenved, mely őt a további szolgalatra alkalmatlanná teszi. Ezért a tolnai egyházmegyei tanács javaslatát elfogadván, kimondja, hogy Csapó Ödön azonnali nyugdíjazása betegsége miatt, de egyetemes egyházi érdekből is szükséges. Megállapítja, hogy nyugdíjjogosultságának kezdete 1912. január 1., s nyugdíjigényének alapja 3027 pengő. 26 évi szolgálat után évi nyugdíja 2179 pengő. 6. A budapesti református egyházmegye 1938. június 24-én tartott közgyűlésének 17. sz. határozatával elfogadta Padányi Gulyás Jenő és Tóth Imre építészmérnököknek a gimnáziumra és internátusra vonatkozó vázlattervét s ennek alapján elhatározta a kivitelezést. A budai egyházközség presbitériuma felebbezéssel támadta meg ezt a határozatot a gimnázium elhelyezése miatt s arra kéri az egyházkerületet, hogy megváltoztatva az egyházmegye határozatát, rendelje el, miszerint az építkezés akként hajtassék végre, hogy a teleknek déli, a Zsil-utca felőli része hagyassék szabadon, a dunaparti része azonban beépítessék akként, hogy oda vagy a gimnázium, vagy az internátus homlokzata kerüljön. Indokolja felebbezését azzal, hogy ez a megoldás jobban megfelel a célnak egészségügyi szemopntból is, mert nemcsak kellő mennyiségű levegőt, hanem napfényt is biztosít az iskola részére s annak udvarát megvédi a hűvösebb légáramlatoktól s ilymódon az udvaron tartózkodó növendékek nincsenek kitéve a meghűlés veszélyének. Hivatkozik továbbá a felebbezés arra, hogy maga a tanári testület véleménye szerint is sem pedagógiai, sem egészségügyi szempontból nem lenne célszerű a telek dunai frontjának beépítetlenül hagyása. De helytelen építészeti szempontból is az elfogadott elhelyezés, mert a telek és a Duna közötti terület beépítés alá kerülhet s ennek folytán a dunai friss levegő beáramlásától el fog záratni az intézet. A budapesti