A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1938.
1938. november 17.
1938. november 17. — 66—67—68. 19 tézet 55 pengős özvegyi kegydíját tovább fenntartani nem lehetett. Nincs más kivezető út, mint a családi segélyek és korpótlékok valorizálása. Az egész magyar református egyház egységesen és nyomatékosan kéri ezt az államtól, mint olyan segítséget, amelytől a jelenlegi nemzedék nyugalma és munkaképessége függ. Egyházmegyék. Az egyházmegyék életén végigtekintve, mindenütt a csendes elmélyülés, a lelki munka fejlődése, az eddigi magvetés szárba szökkenése tapasztalható. Egyik legmódosabb és legkeményebb egyházmegyénk, Solt panaszkodik arról, hogy népe lassanként szegényedik. Az egyháztagok adóalapja 14 községben fogy, a többiben áll, vagy alig emelkedik. Földmívelő népünk sokhelyt mintha megunta volna az ősi földet, bérbeadja, vagy eladja és más, különösen nyugdíjas foglalkozást keres. Az elhagyott fészekbe pedig idegen telepszik. Ennek is a népszaporaság megbénulása az oka. Meg is mondja a jelentés: a természetes népszaporodás az egyházmegyében 2.2 ezreléket mutat. Világosan megállapíható, hogy minden olyan néprétegnek, amelyiknek szaporasága megcsökken, megcsökken a szorgalma és gazdasági erőkifejtése is, s olyan áljólét következik be, amelyik alapjában véve nyugdíjas állapot, a kihalás előtti pihenés ideje. Ugyanaz a folyamat Baranyában már itt-ott bevégződik, egész romboló mivoltát megmutatva. Babarcon már csak ötven református lélek van, s ősi örökségüknek minden porszeme nemzetiségi kezekre került; 200 hold cserélt gazdát 50 év alatt. Itt említem meg, hogy e kérdésben tudományos és publicisztikai szempontból megint a legkomolyabb teljesítmény, egy magyar református lelkipásztor, Kiss Géza: Ormányság c. müve, a magyar népélettan egyik legszebb könyve. Nagy örömünkre szolgál azt az általános elismerést feljegyezni, amely ezt a könyvet kísérte. De újólag meg kell állapítanom, hogy az egyke leküzdésére a magyar kormány még mindig nem tett egyetlen egy elhatározó lépést. Baranyában a kis gyülekezetek lelkipásztorai rendkívül intenzív belmissziói munkát végeznek, úgy, hogy maholnap például lehet állítani. Fájdalom, mikor a népromlás egy bizonyos mértéken túlmegy, magát a fizikai életet lelki eszközökkel megmenteni már nem lehet. Minden élőlénynek ez a törvénye. Annál rokonszenvesebb és tiszteletreméltóbb, hogy a magyar református lelkipásztorok serege milyen hősiesen, komolyan, odaadással és magárahagyatottan küzd egy olyan veszedelemmel, amelyik szinte az elemi csapás romboló erejét mutatja. A pesti egyházmegye a rizikó biztosítást 500 pengőről 1000 pengőre emelte fel s ezzel lelkipásztoraink hátramaradottjai érdekében nagy jót cselekedett. A pesti egyházmegyében ki kell emelnem a gyülekezetek építkező munkáját. A pestkör4*
