A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.
1937. november 18.
74 1937. november 18. — 97—98—99—100. ben sokkal inkább ki tudnak bontakozni, mint hogyha ezeket a különbségeket összefoglalja és eltakarja a nagy egyházmegye. Ezt az emlékiratot megküldték az esperesnek, aki 1937. február 17-ém kelt körlevelében a presbitériumok számára megjelöli a különválás néhány alapelvét. Nevezetesen kijelenti, hogy a mostani egyházmegyéből csupán azok az egyházközségek engedhetők ki, amelyek Budapesttél tőszomszédságban vannak, villamoson megközelíthetők és amelyeik aninak idején Nagy-Budapesthez fognak csatoltatni. Természetes, hogy az ilyen anyaegyházakhoz jelenleg tartozó fiókegyházak és szórványok is beletartoznak. 1937. február 24-én adta ki az esperes tájékoztató irányelvek című, számszerű adatokkal felszerelt munkálatát, amiben már az elkülönülés minden részletét feldolgozva tárja az egyházmegye egyházközségei elé. Mindenekelőtt megállapítja, hogy az 1936. évi püspöki jelentésben foglaltak indították el a pesti református egyházmegye újabb felosztásának kérdését. Kijelenti, hogy az anyaszentegyház érdeke egyházközségeink zavartalan fejlődése és a jó békesség tanácsolják a kettéválást. A felosztást a közben elkészített szervezeti szabályzattal teljesen egyezően azon az alapon javasolja, hogy a két egyházmegye lélekszámra nézve lehetőleg egyenlő legyen. E szerint a pestkörnyéki egyházmegye névtár szerinti lélekszáma: 56.940, a múlt évi egyházmegyei jegyzőkönyv szerinti lélekszám pedig: 55.701; a régi pesti egyházmegye lélekszáma névtár szerint: 52.973, jegyzőkönyv szerint 54.577 lenne. Az adósságból pedig 1,461.109.32 P terhelné az új egyházmegyét, a régit pedig 446.877.20 P. A szétválás alkalmával rendezni kell az ifjúsági titkári és az Aszód székhellyel felállított missziói segédlelkészi állások ügyét, még pedig úgy, hogy az előbbi átengedendő az új egyházmegyének, az utóbbi pedig a pesti egyházmegye terhe maradjon. A 2400 pengős államsegélyre vonatkozólag az az óhaja, hogy az a régi egyházmegyét illesse. A köztartozások hátralékaiért mindkét egyházmegye szavatosságot vállaljon saját egyházközségeivel szemben; az egyházmegyei közigazgatási járulékhátralékok és a vagyon az egyházmegyék jelenlegi lélkeszáma szerint osztassék fel. 1937. március 2-án a pestkörnyéki lelkészek és az egyházmegye vezető tanácsbírái az esperes elnöklete alatt közös értekezletet tartottak, ahol hosszú viták után kiküldöttek egy bizottságot az új egyházmegye szervezeti szabályrendelete elkészítésére, az egyházmegye számvevőjét pedig felkérték kimerítő költségvetési tervezet elkészítésére. Egyházmegyei számvevő terjedelmes jelentésben feldolgozta a szétválással mindkét egyházmegyében előálló anyagi helyzet adatait, költségvetését, amit az esperes augusztus hó folyamán az egyházközségeknek szintén megküldött. Augusztus 31-én az esperes elnöklete alatt újabb közös értekezletet tartottak az egyházmegye vezető tisztviselői és lelkészei a
