A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

1937. .november 18. — 77. 61 tömegeiben nem ura a hangszerének, egyszerűen nem tud orgonázni annyira, hogy a gyülekezeti éneklést legalább az énekesikönyv keretein belül valóban vezetni és formálni tudná. Nem lehet beszélnünk zeneelméletről ott, ahol a kottaolvasás terén is kívánnivalók vannak. Tanítóképzőink akármilyen hősies munkát végeznek: különleges intézkedések nélkül a mostani eredménynél többet nem várhatunk tőlük. Nincs olyan testületünk, amelyik ezt a kérdést bátor kézzel megfogná és gyökeres, mélyreható reformok keresztülvitelét vállalná. A felállítandó bizottság addig nem fordíthatná figyelmét magasabb célok felé, amíg ezt a nagyon egyszerű, de nagyon nehéz feladatot meg nem oldotta. Sorrendben a negyedik helyre tesszük, de épúgy az első helyet is igényelheti az egyházi énektanítás kérdése a különbözőfokú iskolákban. Ha túlzáls is, de sok igazság van abban a kijelentésben, hogy a vallásoktatás annyi valóságos és maradandó eredményt ér el, amennyi zsoltárt és dicséretet megtanított. Az ellenreformáció hullámai a zsoltárténeklő református iskolákon és azok folytatásaként hangosan zengő templomokon törtek meg. Fennállása óta nem érte a református egyházat nagyobb veszteség, mint miikor — elsősorban' városi helyeken — felekezeti iskoláit, vagy azok felállításának és továbbfejlesztésének lehetőségéi: elveszítette. Ez a veszteség azért veszteség, inert azóta, legalább is a városi reformátusok, száz zsoltár és százötven dicséret helyett átlag nyole-tiz zsoltárt és tíz-tizenöt dicséretet tudnak csak. Nem ott van a baj, hogy Árokháty szertint a kon ven ti tanterv a XXIII. zsoltárt G-mollban taníttatja, hanem ott, hogy a kenvemti tantervben előírt anyagnak is csak egy töredéke megy át a városi ifjúság vérébe, holott a konventi anyag a maga egészében is csak töredéke volna annak az énekmennyiségnek, ami pszichológiai hatásában az ősöikhez hasonló református felekezeti öntudattá formálódhatnék, vagy Igazi lelki életre ösztönzést nyújthatna felnövekvő ifjúságunk életében. S így a bizottság komoly feladata nem csupán a kiadványok minuciózus korrekciója volna, hanem azoknak a pedagógiai módszereknek és zenei eszközöknek a felkutatása, amik az énektanítást a rendelkezésre álló óraszámon belül könnyebbé és sikeresebbé teszik. Az előterjesztésben felsorolt egyéb célkitűzések távolabb esőik, vagy kisebb jelentőségűek. De a fentiekben isimertetett tárgyak azonnal megfoghatók, fontos munkaanyagot nyújtanának a bizottságnak. Végül a tervezet anyagi részét is említenünk kell animál 'inkább, mert erre egyik egyházmegyénk felhívta a figyelmet. Helytelennek látnók a zenebizottság, vagy az egyházművészeti bizottság olyan instituálását, hogy pénzbe kerüljön, mielőtt pénzt termelne. Sem az egyházközségek közköltségjáruiékait, sem a különböző egyházi testületeik, vagy a konvent egyéb bevételeit nem kellene ezen az új címen igénybe venni. Hiszleni olyan dologról van szó, aimli jelentékeny gazdasági 'erőforrásokat is megnyti, amik a bizottság költségeit fedeznék. így pl. a missziói énekigyüjtemények átvételével és kiadásával