A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

22 1937. noveirtit)er 18. — 9. léte, hanem 'egyenesen hivatali szolgálatának a minősége megy rá, ismételem, egészen jogos, minden támogatást megérdemlő magánügyek szolgálatára. Ugyanezt keli mondanom a püspöki hivatalról iis. A püspöki titkár 2 irodai segéderővel dolgozik, de alig tudnak megbirkózni az egyre gyarapodó ügyszámmal. A püspöki hivatal iktatójára 6642 szám van; az évi növekedés 1106 szám. Különös nehézség az, hogy egész délelőtt kilenctől kettőig személyes információk adása köti le idejüket. Emiatt el kellett rendelnem, hogy hivatalos és magán egyénieknek i;s csak 12—2-ig álljon az iroda személyes információkkal, tanáccsal szolgálatára, mert máskülönben hivatali munkánk elvégzését fenyegeti veszedelem. Kérem ezt tudomásul venni. QRJÓ. Itt említem meg, hogy az Egyházkerületi ORJÓ-iroda temetési segély akciója az elmúlt költségvetési évben is szépen fejlődött. Ma már 11.755 tagja van, az összes biztosított tőkeérték 2,978.592 P, összes tagdíj 147.840 P. Temetési segély címen kifizettetett 28.182 P. Elhalt lelkészek és lelkésznek után 2.400 P. Egyházi közületeknek juttatá-s: 3.406 P, körülbelül 50.000 pengő ment taggyüjtők, szervezők, tisztviselők és munkások javadalmazására. Mindezért Egerházy Lajos lelkészt ilieti az elismerés, ki elkezdette s idáig fejlesztette ezt a munkát. Még mindig vonakodik a lelkészek javára megszervezett, ú. n. rizikó biztosítástól két egyházmegye: a budapesti és solti. Pedig, úgy tudom, ott is halandók az emberek s kevés a pénz az eklézsia ládájában. Kérem a lelkipásztorokat, lássák be, hogy ez is pásztori munka, ez is istenországát építi, ha indirecte is. Végszó. Végzem jelentésemet. Ebben a rettentő feszültségben, ahol egy hajszál választ el attól, hogy az egész emberi mívelődés elpusztuljon, úgy érzem, hogy az eseményeik mögött az igaz és szent Iisten dicsősége jár. Amerre megy füstölnek a hegyek, forrnak a tengerek, felgyúlnak az erdők és kialszanak a csillagok. De nekünk azt mondja az Ur, aimit Mózesnek mondott, aki előtt szintén elment az Ő dicsősége: „íme van hely én nálam, állj a kősziklára". Minden fölinduláson keresztül ez a nagy mentő szózat zúg át a világon: íme van hely én nálam, állj a kősziklára. Erre a kősziklára kell szállanunk egyéneküi, ide kell építenünk házunkat, anyaszentegyházunkat, nemzeti életünket, mert ez a kőszikla a Krisztus. Itt megállva halljuk, amint az eleveelrendelés szele zúg jobb és bal kezünk felől: Könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el Titeket".