A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

18 1937. november 18. — 25—26—27. tását jelölném ki olyan egyetemes feladatul, amelyet nőszövetségeink a -maguk sajátos igényeik szolgálatán kívül támogathatnának. Egyházmegyék. Idehozom az egyházimegyék életéből a legnevezetesebb esemé­nyeiket. A budapesti egyházmegye az új fiúgiminázium 'megépítésé­nek nagy munkája előtt áll. Emnek a fiatal, nagy erőforrásokkal ren­delkező egyházmegyének minden anyagi és Miki erejére szüksége lesz, hogy ezt a nagy művet végrehajtsa. Meg kell alkotni a Duna­meiiléki kálvinizmus mi n t a - f iú glrnná zium át. Okulnunk kell a Baár— Madas építkezésének a tanulságaiból, fel kell használnunk az azóta meglátott eredményeket, s nagy hittel és minden áldozatra készen meg kell indítani a munkát. Baranyai egyházmegye legnagyobb ese­ménye a kerületi missziói előadó által rendezett missziói körút volt, amely több mint 30 egyháziban valóságos mély szántást végez. Míg ennek az útnak áldása felett hálálkodik az esperes., egyszersmind panaszkodik, hogy egy-két lelkésztársa nem akar tudomást venmi az ilyen munkákról, sőt olyan is akad, aki a legelemibb segítséget sem nyújtja a gyülekezet félé törekedő evangéliumi bizonyságtevőkniek. Egyszerűen utalóik arra, hogy az egyházi törvény minden' olyan rnisz­sziói munkát, amelyet a felsőség szükségesnek nyilvánított, a lelkész hivatalos kötelességének minősíti, a hivatali mulasztás büntetésére pe­dig nagyon világos rendelkezések vannak a törvénykönyvben. A kecs­keméti egyházmegye jelentéséből azt veszem iki, hogy hajdúszoboszlói üdülőjükkel gondjuk megszaporodott, amint az előre is 'látható volt. De rá kell mutatnom arra, hogy az egyházmegyének bármily tisztes vállalkozása sem szolgálhat alkalmul arra, hogy az egyházközségek kerületi és konventi járulékai rendeltetési helyükre ne érkezzenek meg. A leégett ceglédi templomtető megépítésének roppant gondja és terhe nemcsak a gyülekezetet, hanem az egész egyházmegyét fog­lalkoztatja. Amily mértékben térünk rá a nagyvárosi gyülekezetektől a kis pásztori gyülekezetek típusára, azon miértékben tűnnek el a dómok, a katedrái i'sok szép, de nem református alkotásai, s veszi át helyüket a sok csinos, könnyebb és olcsóbb templomi. Panaszolja azt a kínos helyzetet, mely a kecskeméti városi iskoláikban a kereszt jel­vényének puccsszerű kitűzésével következett be. Rég nem láttam ennél szerencsétlenebb intézkedést. Ahelyett, hogy a keresztyén ma­gyarságot összefoglalja, megosztja keresztesekre és keresztellen­zőkre; a polgármestert, ki egyszersmind presbiter is és saját egyháza előtt fegyelmi felelősséggel megterheli; az államkormányt abba a helyzetbe hozza, hogy vagy a törvénynek engedelmeskedik s akkor a keresztet levéteti; vagy a többség érzékenységét kíméli s akkor el­utasítja azt a kisebbséget, amelyiknek igaza van; mindezek tetejében akikor, amikor a kereszt magyar problémája majdnem megoldást nyert: visszaveti a kérdést a régi izgatott atmoszférába. Az egész ügy olyan, hogy minél tovább hallgatunk róla, annál inkább romlik; itt volna tehát az ideje, hogy munkához lássanak azok, akik a kútba

Next

/
Thumbnails
Contents