A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

146 1937. november 19. — 188—189. la tárói. A vizsgálat nagyon szép és a diakonissza ügyhöz méltó vizsga volt, amelyet beható és lelkiismeretes munka előzött meg. Egyházkerületi közgyűlés a Filadelfia Diakonissza Egylet munkájáról a diakonissza testvérek vizsgájáról szóló jelentést örvendező lélekkel veszi tudomásul. 189. A budapesti egyházmegye 1937. évi június hó 23^án tartott gyűlésén 16. sz. határozatával kimondta, hogy a Budapest-Külsőlipót-Terézvárosi egyházközség presbitériumának határozatát, melyben a templom épületének csúcsára a kereszt felvételét határozta el, nem hagyja jóvá. Határozat indokolása felemlíti, hogy a templomra felteendő kereszt terve országszerte a legelientétesebb megítélés tárgya lett, széles körökben a református egyháztagok véleményét osztotta meg és hogyha a presbitérium határozatát, hitvallási szempontból felhozott érveit helytállóknak ismeri is el, szándékát a legmélyebb vallásos érzésből fakadónak ítéli is meg, mégis megállapítja, hogy a presbitérium több körülményt nem vett figyelembe. Nem számolt a presbitérium országos zsinatunknak e tárgyban elfoglalt álláspontjával, mely kimondja ,,a magyar református egyháznak a kereszttel mint szimbólummal szemben való magatartását egészen különös okokra lehet visszavezetni. E jelvény alatt üldözték hitvalló őseinket s e jelvény megcsókölására kényszerítették a száműzetés fenyegetése, sőt büntetése mellett a magyar protestánsokat. Miután a kereszt használata nem a mi hibánk miatt zavartalanul nem maradt reánk és történelmi hagyománnyá vált a magyar református egyházban a keresztjelvény hiánya, ma nem látunk semmi okot arra, hogy ezt a hiányt megszüntessük. E hiány megszüntetésével egy lépést sem haladnánk előre a római egyház és a kálvinizmus közötti ellentét megszüntetése terén. Mi a kereszt egyháza, a kereszt népe vagyunk, de a keresztet belsőleg kívánjuk hordozni." Nem számolhatott a külsőlipótvárosi egyház presbitériuma azzal a belső egyházi országos nyugtalansággal, amely határozatát követte, amely református tömegeinket egymással könnyen szembeállíthatta volna. A magyar református egyház történelmi tudata hitelvei és fegyveres küzdelmei formáló hatása alatt külső jelvényül tornyaira csillagot választottak. A többségben római katholikus vallású Magyarországon a kereszthez olyan róm. katholikus vallásos gyakorlatok fűződnek (keresztvetés, térdelés, a kereszt csókol ás a, a kereszten feszület alkalmazása, egyegy keresztnek búcsúhellyé nyilvánítása), amelyek református vallásos gyakorlatainkkal összeférhetetlenek. A magyar református lélek nagy többségében a keresztben', mint jelvényében a római katholicizmus jelvényét érti. Temetőkertjeiben sem használta a keresztet. A keresztnek mint nyilvános jelvénynek használatbavétele jelen körülményeink között a viszály magvát hintené el. A mai nyugtalan közszellem épen most nem alkalmas ennek a kérdésnek higgadt megítélésére. Ezen határozat ellen szeptember 3-án a külsőlipót-terézvárosi