A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

1937. november 18. — 12—13—14. 13" politikai megnyil vaníliásban emelkedettebb, békésebb levegő vesz körül, s közéletünk felszabadul ősi nyomások bénító átka alól. Bizonyos, hogy ezen az úton a magunk igazságát még tisztábban! meglátjuk, még erősebben /megvalljuk, de a -másik fél tanítását nem csúfoljuk, személyét nem kisebbítjük, minden törekvését nem fogadjuk gyanakvással, s nem jutunk oda, hogy magyar ember magyar emberrel halálos ellentétbe kerüljön' csupán azért, mert ugyanazon Krisztusnak két különböző nyájához tartozik. Mint ahogy szakadatlanul, azt tapasztalom, hogy miinél erősebben hisz valaki a saját vallásának igazságában, annál elfogul atlanabbul, nyugodtabban, közvetlenebbül ismerkedik meg más vallások tanításával, és azoknak képviselőivel, úgy arról is tapasztalást tettem, hogy dogmatikailag műveletlen, hit dolgában csenevész, lármás zelotáfc szoktak gyanakodva morogni akkor, ha valaki más egyházak vezetőivel

1 barátságosan tárgyal, s felekezetközi vonatkozásban félreteszi ,a gerundiumot. Mindezeket a tapasztalásokat még megerősítette bennem az idén két élmény: a pannonhalmi és zirci látogatás. Mind a két helyen előttem állott az ezeréves magyar kathoiliioizmus művelődésalkotó ereje, gyökeres magyarsága, egész gyakorlati keresztyénsége. Ezt a szellemet magas gondolkozású, rokonszenves személyiségek testesítették meg előttem, akik közül csak a Kelemen Krizosztom és a Werner Adolf őrnél tóságaik nevét említem. Keresztyénségemiben épülve, magyarságomban meggazdagodva, református voltomban megerősödve jöttem el onnan abban a tudatban, hogy valami fokozott emberi gyarlóságnak kell ott dolgoznia, ha két magyar lelkipásztor, aki Jézus Krisztusnak hű és jó vitéze, nem szoríthatja meg egymásnak a kezét anélkül, hogy vagy magát gyanússá ne tenné, vagy a másikat ne kompromittálná. Milyen méltatlan dolog azt tenni fel, hogy nem bírja el az „igaz hit" az igaz szeretetet! Súlyos egyházpolitikai kérdés a reverzális kérdése. Nagyon egyszerű, nagyon világos és nagyon helyes megoldásnak tartanám az 1868:LIII. t.-c. rendelkezéseinek a visszaállítását. De még egyetlenegy politikában iskolázott embertől sem hallottam biztatást arra, hogy ez a mai viszonyok között egyáltalán lehetséges. Nekünk nem az a célunk most, hogy kifogástalan jogi álláspontra helyezkedjünk, mert ha ezt keressük, akkor helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy minden református fél csak református féllel kössön házasságot; hanem az a célunk, hogy egy égető kérdésre olyan-amilyen megoldást keressünk. Ennek pedig niincs más megoldása, mint egyrészt fegyelemmel, másrészt misszióval, s büntetés és a megnyerés páros eszközével rávenni híveinket arra, hogy lelki anyjukat ne árulják el. Ezért kell nagyon súlyosam megrónunk miniden olyan esetet, amikor példaadásra hivatott egyén feledkezik meg egyháza iránti kötelességéről, ha csak az által is, hogy nem' veszi komolyan és nem ítéli el elég súlyosan a reverzális adásban megnyilvánuló hűtlenséget. A reverzáli'sok veszteség-nyereség számlája nem érdemli meg azt a sok keserűséget, erkölcsi meg--