A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•9 1934. november 17. — 9—10—11. 7. Egyházkerületi közgyűlésünk 11/1933. sz. határozatával szavazást rendelt el az ezentúl az egyházkerülethez tartozó egyházközségek szavazataival választandó egyházkerületi ügyészi tisztségre. A szavazatok felbontására kiküldött bizottság jegyzőkönyve szerint az egyházkerületi ügyészi tisztségre leadott szavazatokat néhány kivételével Fronim Lajos dr. eddigi egyházkerületi ügyész nyerte el. Az egyházkerületi közgyűlés Fromm Lajos dr-t az egyházkerület törvényesen megválasztott ügyészének jelenti ki. 8. Püspök úr felolvassa alábbi jelentését: Nagyméltóságú Gróf, Főgondnok Ür! Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az idén kegyelmes volt hozzánk a halál, senkit sem ragadott el az egyházkerület tisztviselői és alkotó tagjai közül. Annál fájdalmasabb volt Dókus Ernő úrnak váratlan elköltözése. Csendesen indult útra egy délesti órán, hogy atyafiak gyülekezetébe lelkét Isten titkainak gyógyító vizében fürössze meg, amikor testét, ezt a drágalátos szelencét, széttörte robajos ütés. Mindenki szerette, mindenki siratta, mindenki köszönt neki valamit s ezért emlékezetét mindenki áldja. Ha közülünk senkit sem ragadott el is a halál, mégis közeljárt hozzánk, s kezének hideg érintését éreztük. Nyáry Pál, baranyai egyházmegye esperese veszítette el hitvesét, a jó papnét, legjobb barátját, egyikét azoknak a hívő asszonyoknak, akikről Péter apostol áldva emlékezik meg (I. Pét. 3. 1—-5.), s dicséretüket a Példabeszédek könyve énekli (31. 10. s köv.). — Fájdalmat okozott két lemondás: Darányi Gyula vonult vissza a Baár—Madas igazgatótanácsának elnöki állásától és Jalsoviczky Sándor mondott le a kecskeméti egyházmegye gondnokságáról. Mindaketten egészségi állapotuk parancsszavára cselekedtek így, s ha fáj is megüresedett helyükre nézni, vígasztal az a tudat, hogy mint tanácsbírák közöttünk ülnek, bölcsességükkel világoskodnak és szerető szívükkel bátorítanak. Jól megérdemelt nyugdíjba ment Marton Lajos, theol. akadémiánkon az újszövetség professzora. Mintaszerű tanár volt annyiból, hogy csak kathedrájának élt, az igazságot kutatta és hirdette, tudományos kutatásban pontos, megbízható és módszeres, a tanításban rendtartó, szigorú, fegyelmezett és fegyelmező. Került minden feltűnést, közéleti érvényesülés vágya nem fűtötte, nem pályázott népszerűségre és tapsra sem tanítványainál, sem kortársainál, de azt a hideg távolságot, mely az emberektől elválasztotta, a tisztelet és megbecsülés sugárzása töltötte'be. Nyolcvanadik évét töltötte be Bernát István és Benedek Sándor, két jeles munkatársunk. Bernát István első magyar képviselője annak a stylusnak, mely a Victorian age nagy angol férfiainak volt a sajátja. Mély és öntudatos hit, nagyvonalú és tudományosan fundált világnézet, gyakorlatiasság és az elvi tisztaság jellemzi őt is, aki nagy lépést jelentett előre és felfele akkor, amikor helyben maradónak látszott. Benedek Sándor az egyházmegyei és egyházkerületi igazgatás