A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1936. november 19.

1936. november 19. — 85. 59« jóváhagyását azonban mellőzi, mivel az egyházmegyei tanácsbírák számának megállapítása az egyházkerületi közgyűléshatáskörébe tartozik (I. t. c. 100. §.); c) a 3. sz. szabályrendeletet módosítás végett visszaadja, mert egyházalkotmányunk alapelveivel ellentétes e szabályrendelet I. fejezetének ama rendelkezése, amely a számszéket kizárólag lelkipásztorokból rendeli megalkotni; mert az I. fejezet 5. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy az egyházközségi költségvetést a számszék elnökéhez kell, és pedig november végéig beküldeni, nincs összhangban az egyh.. VI. t. c. 22. §-ával, ez ugyanis a beküldést az espereshez rendeli és más határidőt szab; mert a .II. fejezet első pontja, amely szerint egyházmegyei pénztáros csak lelkipásztor lehet, sérti az egyh. I. t. c. 105. §-át; az a rendelkezés, hogy a pénztáros 6 évre választatik, ellentétben van az egyh. I. t. c. 88. §-ának ama rendelkezésével, hogy az egyházmegyei tisztviselőket 12 évre kell választani; mert a II. fejezet 3. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogy az egyházmegyei pénztáros a költségvetés keretében utalványozhat, sérti azt az általános jogelvet, hogy a pénztár kezelőjét utalványozási jog sohasem illetheti, hanem csak a pénztár kezelője felett álló felettes hatóságot; d) a 4. sz. szabályrendeletet módosítás végett visszaadja, mert ugyancsak ellentétes az egyházalkotmány alapelveivel a szabályrendeletnek az az elgondolása, amely szerint a tanügyi bizottságból a tanári vagy tanítói tisztet be nem töltő világiak intézményesen ki vannak zárva; e) az 5. sz. szabályrendeletet átdolgozás végeit visszaadja, mert éppen a felsőbaranyai egyházmegyében, amelynek köztudomás szerint igen értékes régi levéltári anyaga van, a levéltárügy méltó rendezésének nemi lehet azt a háromsoros szabályrendeletet tekinteni, amelyből két sor a levéltárnok által szedhető díjak összegét és kiszámításának módját szabályozza; f) a 6. sz. szabályrendeletet átdolgozás végett szintén visszaadja, mert az egyházmegyei tanács hatáskörének megállapítása a törvényesség szempontjából aggályos, ugyanis az I. ;t. c. 112. §-ának a), e) és m) pontjában megnevezett ügyek nem olyan ügyek, amelyek a 114. §. szerint a tanács hatáskörébe volnának szabályrendeletileg áttehetők, az 1) pontban megnevezett ügyek közül pedig csupán a vagyoni vonatkozásúak ilyenek, amiért is minden aggály eloszlatása végett kívánatos, hogy az egyházmegyei tanács hatásköre ne törvényhelyekre való utalással, hanem az egyh. I. t. c. 114. §ának szavaival állapíttassék meg; mert a IV. és VIII. fejezetek alatt 1893. évi 40. sz. és az 1917. évi 17. sz. egyházmegyei közgyűlési határozatra való puszta hivatkozás nem teszi