A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1936. november 19.

10 1936. november 19. — 9—18. lényéből kifolyóan az együttmunkálkodás szüksége parancsolóan njegszólal. Ha több gyöngédséggel és kevesebb érzékenységgel tudnánk eljárni, mindkét egyház lelki hasznát látná. Az egyház helye ma. Nincs senki, aki ne látná, hogy a világ nagy átalakuláson megy át. Ez az átalakulás gyökeres és teljes. Nemcsak az életformák lesznek mássá, nemcsak átmásul a térkép, a nemzetközi erőviszonyok, hanem mássá lesz a társadalom alkata és mássá lesz a lélek. Két hit, két óriási történelmi pathos, két impérium: az autoritatív államnak jobboldali és baloldali fogalmazása áll egymással szemben. Mind a kettő a maga teljes érvényesítésére tör és csak a másik fél legázolása árán éri el célját. Mind a kettő többé kevésbbé útjába érzi az egyházat. A baloldali conceptio ádáz dühvel igyekszik elpusztítani nemcsak az egyházat, mint intézményt, hanem azokat a hitbeli előfeltételeket is, amelyből történelmileg kisarjadt. Az elmúlt századokban az izlám, vagy Justinianus császár idejében a döntő csatára felvonuló, hanyatló pogányság fogható még ahhoz az exisztencialis támadáshoz, amely Krisztus egyházát a bolsevizimusban fenyegeti. Viszont a jobboldali conceptio éppen úgy eszközévé akarja tenni az egyházat, mint a középkorban a római császárság legnyersebb és legszélsőségesebb politikája. Az egyház létében fenyegetve van; tekintélye és méltósága látszólagos, főképpen olyan országokban, ahol menedékképpen a két egymást marcangoló világerő között az egyházhoz mint intézményhez próbálnak menekülni. Ebből azonban következik az, hogy a létében fenyegetett egyház gyökerében megujul, felfedezi azokat az erőket, amelyekből élnie kell és megismeri igazi rendeltetését. Tiportatunk, de el nem veszünk, mert a Sátán sarka alatt megújul az az egyház, amely csak „premitur sed nunquam opprimitur." Az egyház az Igéből és az Ige által él. Az ad neki létjogosultságot, hogy Isten gondolatát hirdeti és képviseli e világban. Nem elég fundamentum számára a hagyomány, a politikai szükségesség, a mívelődés, az ész, a természet, a nevelés gondolata: az egyházra most és itt annyiból van szükség, amennyiben szükség van Isten Igéjére. Tehát az egyháznak a mai nehéz időkben Isten Igéjéhez kell visszatérnie, s egyedül ezt az Igét kell ajakára vennie. Ez az Ige ott van előttünk a Szentírásban, értelmezésére és magyarázására őseinknek áldott és drágalátos nagy megegyezései jöttek létre, amelyeket hitvallásnak nevezünk és alázatos szívvel öröklünk át. Ezek a hitvallások a mi zászlóink, amelyekért vérünk hullott, amelyekhez becsületünk fűződött, s amelyek reánk nézve az élet Ígéretei voltak. Isten Igéjét hitvallásunk szellemében hirdetni: ez az, amire el vagyunk hivatva, ami a legnagyobb ügyünk és minden feladatunknak a summája. Ez a „hirdetés" nemcsak szó, hanem hit és engedelmesség, egyszóval hitvallás. Sohasem érzett, úgy mint éppen ebben az időben, hogy az egyház célja bizonyságot tenni Isten szuverén Igéje, gondolata és akarata mellett. Minden egyházi szolgálatnak, kicsiny vagy nagy