A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1936. november 19.
10 1936. november 19. — 9—4. módon nyilvánul meg Spanyolországban. Az ember egyenesen megborzad a most Spanyolországban dúló polgárháború láttára. Idejutottunk a szovjet Oroszországgal való összeköttetés következtében, amitől mindazok, akik a nemzetközi politika kulisszatitkaiba nem pillanthattak be, féltek. Ezzel a veszedelemmel szemben össze kell fogni mindazon államoknak, amelyekben még csak itt-ott mutatkoznak ennek a mételyező áramlatnak a nyomai. El kell menni a szovjet Oroszországgal való teljes szakításig is. De egyúttal össze kell fogni minden keresztyén vallásfelekezetnek, továbbá mindazoknak, akik konstruktív politikát folytatnak és egy akarattal, elszántan felvenni a harcot ezzel a világfeifordulást célzó áramlattal szemben, mert ha kenyértörésre kerül a sor és a harc ennek a javára dől el, elpusztul minden, ami nekünk szent. Azt mondják sokan, hogy hazánkban ettől a világnézeti harctól most már nem kell félni, mert az már itt hazánkban minden borzalmával lezajlott. Lehet, hogy ez így is van. Azonban anélkül, hogy a veszélyt túlbecsülni akarnám, állítom, hogy résen kell Lennünk és ha üt az óra, egyesült erővel, elszántan, minden csüggedés nélkül meg kell vívnunk ezt a kíméletlen harcot. Isten velünk van és igaz az, amit Bethlen Gábor vallott: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Félre kell tennünk minden felekezeti féltékenységet, ha valaha, úgy most életkérdés, miszerint a felekezeti béke meg ne zavartassák. Amikor most a felekezeti béke mellett emelek szót, úgy fel akarom hívni a figyelmet egy szomorú tünetre. Ez pedig az, ihogy ott, ahol hivatali állások és tisztségek betöltéséről van szó, igen sokan nem azt nézik, hogy vájjon rátermett-e a pályázó az illető állásra, de azt nézik, hogy melyik felekezethez tartozik. Az, aki így gondolkozik, az elsősorban nem jó hazafi, de meg másodsorban nem tesz szolgálatot a felekezeti békének sem. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Ami az államhoz való viszonyunkat illeti, az inkább kedvezőnek mondható. Igaz ugyan, hogy a különböző címek alatt egyházunknak juttatott államsegély koránt sem éri el azt a mértéket, amelyre törvényes jogunk van. Ennek oka nézetem szerint jórészt nem a készség hiánya, de az ország sanyarú pénzügyi helyzete. Nem törődve azzal, hogy ezzel ismétlésbe bocsájtkozom, mégis kérnem kell a Kormányt, hogy az államsegélyt a különböző címek alatt legalább is emelje fel annyira, mint amennyi az régebben volt. És különösen emelje fel a lelkészi kongruát és korpótlékot minél előbb, mert ne felejtse el a Kormány, hogy Anyaszentegyházunk nemcsak egyházi, de egyúttal állami és nemzeti célokat is szolgál. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Nagy súlyt kell helyezni a belmisszióí tevékenységre, az ifjúságnak nemcsak oktatására, de nevelésére, az ifjúsági egyesületek működésének támogatására, a szegények, a boldogtalanok és elesettek gondozására és legmesszebbmenő istápolására. Azoknak pedig, akik bármely vezető állásra hívattak el, minden ténykedésükben jő példával kell előljárniok. hogy
