A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

Szemere Kálmán megperelte az egyházközséget az iránt, hogy a bíróság állapítsa meg az ő jogát arra, hogy Kun Tibor dr.-ral a visszabocsátandó ingatlannal szemben visszajáró vételárat saját javára számolja el, Kun Tibor dr. pedig megperelte az egyházközséget az ingatlan birtoka iránt. Az előbbi perben a pestvidéki kir. törvényszék perköltségben is marasztaló ítéletet hozott, amelyet kisebb módosítással a kir. tábla is helybenhagyott, az utóbbi perben pedig a peres felek, tehát Kun Tibor dr. felperes és az alag-dunakeszi-i egyházközség alperes, Szemere Kálmán bevonása mellett 1934. február 16-án P. V. 10.888/1933/5. sz. a. egy, az összes vitás kérdésekre kiterjedő bírói egyességet kötöttek. Ennek a bírói egyességnek lényeges tartalma a következő: Az egyházközség kötelezi magát, hogy az ingatlant 8 nap alatt Kun Tibor dr. birtokába visszabocsájtja s úgy Kun Tiborral, mint Szemere Kálmánnal szemben lemond minden igényéről. Utóbbival szemben lemond a főgondnoki minőségéből és magatartásából folyólag ellene támasztható igényeiről is. Kun Tibor dr. és Szemere Kálmán ezt a teljesítést az alperessel szemben fennálló minden igényük teljes kielégítéséül elfogadják, Szemere Kálmán a részére megítélt perköltségekről lemond, kötelezik magukat, hogy 2 év alatt perköltség címén Csuka András dr. alperesi képviselő kezeihez lefizetnek 2.500.— P-t. Kun Tibor dr. és Szemere Kálmán még külön egyességben kötelezték magukat arra is, hogy az egyházközség hitelezőjének, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnak az egyházközség elleni követelésének törlesztésére 3.000.— P-t fizetnek. A bírói egyességet felsőbb egyházhatósági jóváhagyás végett Sáfár Béla és Váró Károly, mint az egyházközség részére kirendelt intézőbizottság tagjai, a pesti ref. egyházmegyének bemutatták s kérték az egyházmegyénél a bírói egyesség jóváhagyását „ezen áldatlan ügy végleges befejezése céljából" és azért, mert meggyőződésük szerint az egyesség jóváhagyása az egyházközség érdekben áll. Az időközben újra megalakult presbitérium a bírói egyességet tárgyalás alá vévén, 1934. május 28.-i gyűlésében 2. pont alatt olyan határozatot hozott, amely szerint tiltakozik az egyesség ellen, mert az intézőbizottságnak nem volt joga az egyességet megkötni, mert hiányzik az egyházközségi közgyűlés jóváhagyása, továbbá, mert az egyházközség a presbitérium anyagi felelősségén alapuló jogáról le nem mondhat, továbbá mert az ily igény nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe és mert az egyesség anyagi vonatkozásai az egyháznak nagy károkat okozhatnak és végül mert Szemere Kál-