A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1935. november 16.
173 megy keresztül a mi református egyházunk is: nagyon figyelemreméltó jelenség az, hogy a magyar reformátusság nagy mértékben özönlik ki a szórványokba és a tanyákra. Ez a folyamat a reformátusság anyagi helyzetének nehézzé válásáról szól. Egzisztenciájában megtámadva vonul különösen a szórványok felé. Ennek igazolására hozom fel a dunamelléki egyházkerület szórványainak 10 évi változására vonatkozó statisztikai munkálatomat, mely szerint a dunamelléki egyházkerület 563 szórványában a református lakosság az 1920. évi 14.356 lélekről 20.122 lélekre emelkedett, tehát a 10 évi szaporodás 5666 lélek volt, azaz 40% akkor, amikor ezen szórványokban lakó összlakosság 1920. évi létszáma 933.412-ről 1930-ban 1,030.601-re emelkedett, tehát 77.189 a szaporodás, tehát csak 8% vagyis az országos átlagnak megfelelő. Egyházmegyénként a szórványok reformátusságának tíz évi szaporodása a következő: felsőbaranyai 14%, % vértesaljai 24, külsősomogyi 28, pesti 33, kecskeméti 40, tolnai 54 és a solti 160%,. Tehát mindegyik egyházmegyében a szórványokban a reformátusság szaporodása messze felülmúlja az országos szaporodási átlagot. Ez a helyzet arra kényszeríti a református egyházat, hogy fokozottabb munkát fejtsen ki a szórványok gondozásában. Ennek a fokozottabb munkának feltétele pedig új munkaerők beállítása. Mivel pedig ennek anyagi nehzségei vannak, ezért segítségére kell sietni az egyes nagyobb szórványokkal biró egyházközségeknek, sőt egyházmegyéknek és egyetemes egyházi feladatnak kell tekinteni, hogy a szórványok számára munkába van-e állítva megfelelő munkaerő. És itt figyelembe kell venni az állás nélkül maradt segédlelkészeket, tanítókat, sőt tanítónőket. Az illetékes lelkészek köteleztessenek arra, hogy ahol a lelkipásztor részéről a szórványgondozás csak fuvarkérdés, ennek nehézségét minden körülmények között elhárítva, szálljon ki szórványokban lakó híveihez, hogy a gondozás közvetlenségével tartsa meg egyházunk számára azokat, akik annyira ki vannak téve a tömeg vonzó erejénél fogva a másvallásúak közé való beolvadásra. Az egyházkerületben fel kell fektetni a szórvány térképét s esetleg geográfiái szempontból revízió alá venni a szórványbeosztást s ezzel olyan helyzetet teremteni, amely nagy könnyítést jelenthet a lelkigondozás kétségtelen igen nehéz munkája számára. Reá kell nevelni az anyaegyházközség presbitereit, buzgó tagjait, mindkét némü ifjúságát a missziói felelősségre s ez által arra, hogy ezek tekintsék a saját ügyüknek a szórványokban lakó reformátusság megtartását és lelkigondozásból kérjék ki a maguk részét és a maguk személyes munkájával, hitével és buzgóságával menjenek szét a szórványokba s legyenek segítségére ezzel a munkával az egyháznak. Ne jelszó legyen az egyetemes papság, hanem áldozatos munkával megbizonyított valóság. Egyébként sok tekintetben a szórványok gondozásának a módszere egybeesik a tanyák lelkigondozásának a módszerével. Mit jelent a magyar tanya a magyar református egyház számára? Egy nagy biztatást, drága ígéretet arra, hogyha apad is itt-ott a reformátusság száma vagy hite, ott van még a