A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•5 1934. november 17. — 9—10—11 . gyakran, úgy, hogyha az így megy tovább, okvetlenül társadalmi katasztrófára vezet. Ez ellen a társadalom azon részének, amely a tiszta erklöcs alapján áll. bátran fel kell venni a küzdelmet, ostorozni kell az ilyen jelenségeket, ez esetben az eredmény nem lehet kétséges. Köztudomású, hogy a hatalmak behívták a szovjetet a népszövetségbe. Ez egyenesen elszomorító. Szégyenének tartom a nyugati kultúrának. Elsősorban erkölcsi szempontból, másodsorban pedig veszélyesnek tartom. A szovjet ezután még könnyebben fogja űzhetni azt a romboló politikát, amelynek végcélja az, hogy az egész világot hatalmába ejtse. Aki mást gondol, az nézetem szerint hiú reményeket táplál. De ha már meg kellett történnie ennek, nézetem szerint, nem indokolt gazdasági és politikai szempontból, úgy azok, akiket ezért felelősség terhel, vigyázzanak, hogy ebből világégés ne származzék. Videant consules ne quid respubilca deprimenti capiat. Az államhoz való viszonya anyaszentegyházunknak, hála a kormány, de különösen a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr megértésének és jóindulatának, jónak mondható. A kormány értékeli egyházunknak munkálkodását, mint olyat, amely nemcsak egyházi, de egyúttal nemzeti ügyet is szolgál. Nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatja egyházunkat, amennyire azt az állam pénzügyi helyzete megengedi. Ezért köszönettel tartozunk a kormánynak. Ez az anyagi támogatás nem annyi, mint amennyit ősi jogaink és a jelenlegi szükség alapján megkívánunk, de ennek nem a jóakarat hiánya, hanem a rendkívüli szomorú pénzügyi helyzet az oka. Vigyáznunk kell arra, hogy hazánkban a felekezeti békesség meg ne zavartassák. Erre nézve részünkről a készség ma is megvan, úgy, ahogyan eddig is megvolt. Azonban le kell, hogy szegezzem, miszerint az a reverzális hajhászat, amely manapság, hogy úgy mondjam, divattá vált, továbbá az a felfogás, amely a róm. kath. lelkészek egyrészéről gyakran reánk nézve oiyan sértő módon nyilvánul meg a vegyes házasságokkal szemben, semimiesetre sem szolgál a felekezeti béke megszilárdítására. Ezen a helyzeten okvetlenül változtatni kell. Nem tehetünk konkrét javaslatot, hogy miképen kell változtatni ezen a helyzeten, mert az egész kérdés anyaga nem áll előttünk, azonban "hangsúlyozzuk, hogy mi minden megoldásnak, amely a felekezeti békét előmozdítja és egyházunk jogi és erkölcsi birtokállományát nem érinti, a legnagyobb készséggel támogatója vagyunk, mert Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, a reverzális és a vegyesházasságoik kérdésének bolygatása úgy, ahogyan azt Radvánszky Albert báró az evangéli'kus egyház egyetemes felügyelője igen helyesen és találóan megállapította a napokban tartott egyik beszédében, a nemzeti társadalom épületének fundamentumát döngeti és a családi békességet is veszélyezteti. E tekintetben az ország hercegprímásának az idei katholikus nagygyűlésen tett nyilatkozata némi reményt nyújt arra, hogy meg lesz található a mód arra, hogy kölcsönös megértéssel és igazi keresztyén szeretet által vezéreltetve ez az áldatlan állapot megszűnjék. Adja Isten, hogy úgy legyen!