A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

1935. onvember 18. — 239. 151 239. A tanügyi bizottság bemutatja a vallásoktatási szakosztály jelentését az 1934/35. iskolai évben végzett vallásoktatásról az egyetemes konvent által megkívánt jelentés mintájára (a statisztikai adatokat a mellékelt táblázat mutatja). 1. A református fiú- és leányközépiskolák, tanító-, tanítónöképzők és polgári iskolák vallásoktatása az 1934/35. iskolai évben a konventi tantervek szerint és az előírt tankönyvek használatával történt. Általában megszokott a vallástani óráknak énekléssel és imádsággal kezdése és végezése. Az éneket a legtöbb helyen maga a vallástanár tanítja. A tanulók vasárnaponként és az ünnepeken vagy a gyülekezeti istentiszteleten, vagy az exhortáción, vagy vasárnapi iskolában vesznek részt. A csendes napok és az SDG diákkollégiumai számos helyen említtetnek. A konfirmációi oktatást a lelkipásztorok és vallástanárok karöltve végezik. 2. A nem református közép- és középfokú iskolák vallásoktatása sokkal nehezebb munkaterületen folyik, mert a vallásoktatást legtöbbször különösen a róm. kath. iskolák növendékeivel, a lelkészi hivatalban vagy használatra elkért községi, állami iskolákban végzik s gyakran több iskola összevonásával. Hűség és rátermettség tekintetében ezeknek az iskoláknak vallásoktatói sem maradnak el a református iskolák vallástanárai mögött. Törzskönyvi lapjaik alapján munkájukról ugyanaz a megnyugtató kép tárul elénk, mint a ref. iskolák vallásoktatóinak munkájáról. Munkájuk fontosságát az is mutatja, hogy 18.000 tanulóból több, mint 15.000 az ő kezükön van. 3. A felsöbbfokú ipari, mezőgazdasági szakiskolákba, iparos, gazdasági, háztartási és kereskedőtanonc iskolákba járó tanulók vallásoktatása is ma már a rendes iskolai keretek között megy végbe. Különösen kiemelendőnek tartjuk és minél inkább általánossá teendő gyakorlatnak azt, hogy ezekben az iskolákban főként a lelkipásztorok és s. lelkészek végzik a vallásoktatást, mert fontos dolog az, hogy a nevezett iskolákba járó ifjú reformátusok lelkészjellegű vallásoktató lelki gondozásában részesüljenek. 4. A humánitárius intézményekben (gvógvpedagógiai iskolák, siketnémák, vakok, nyomorékok, átmeneti fiúotthonok, letartóztatási és börtöniskolák, javítóintézetek) a tanulók lészáma változó: 120 fiú és 150 leány volt kb. a legmagasabb szám. Kár, hogy e munkára speciálisan képzett emberünk még nincsen. így a rendes vallásoktatók végezik ezt a munkát is gonddal és szeretettel. 5. Tanító- és tanítónő-képesítő vizsgálatot tettek állami képzőben: 21 fiú, 25 leány, róm. kath. képzőben: 7 leány. Ebből 48 jeles, 5 jó képesítést nyert. Az egyházkerület által kiküldött vizsgaelnökök a felterjesztett vizsgálati jegyzőkönyvek szerint mindenütt az előírásnak megfelelően vezették e képesítő-vizsgálatokat. 6. A budapesti egyházmegye elnöksége 1935. április hó 24— 26-án háromnapos valláspedagógiai konferenciát rendezett kiváló szakelőadók közreműködésével s gyakorlati tanítással. A konferencián a szomszédos egyházközségek, sőt az evangélikus vallásoktatók is szép számmal megjelentek. A nagyon népes, több, mint 250 részt-