A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1935. november 16.
1935. november 16. — 8. 19 politikus, akinél sohasem kerülhet ellentétbe a nemzeti politika szolgálata az egyetemes protestáns érdekekkel s az egyetemes protestáns érdek egyik vagy másik evangéliumi egyház szolgálatával. Mindezekhez járul megnyerő egyéniségének varázsa, amely tisztelői szívéből szeretetet ébreszt és a munkatársi viszonyt baráti együtérzéssé melegíti. Még van egy tartozó kötelességünk, Tóth István helyettes államtitkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban betöltött magas pozíciójáról visszavonult. Meg kell ragadnunk ezt az alkalmat és el kell mondanunk, hogy az egész magyar protestáns közvélemény éppenúgy, mint a Dunamelléki Egyházkerület Tóth István -személye iránt, aki évtizedekig vezette a protestáns ügyosztályt, különös bizalommal és nagyrabecsüléssel viseltetik. Távozásával a magyar protestáns ügy egy igaz szószólót és egy hü sáfárt veszített. Az, hogy a magyar protestáns közvélemény olyan nyugodtan hordozta az idők viszontagságait, s optimizmusát ellenkezőt mutató tények mellett is fenntartotta, jórészt a Tóth István igazságába, bölcsességébe, hűségébe, szellemi -és erkölcsi képességeibe vetett hitnek volt köszönhető. Meg vagyunk róla győződve, hogy abban a nagy szervező munkában, amely a nemzeti egység jelszava alatt indult meg, a magyar protestantizmus a maga etikai tisztaságával, százszázalékos nemzeti érzésével, fegyelmezettségével és áldozatkészségével mindig egyik legfontosabb tájékozódási pont lesz. Amilyen mértékben szükségesnek tartjuk a mai nehéz időkben, hogy a nemzet testi és lelki élete egységessé, szervezetté, öntudatossá és cselekvőképessé váljék, éppen olyan határozottan valljuk azt, hogy mindez a történelmi folytonosság alapján, az autonómia tiszta és egészséges levegőjében, a magyar géniusz legnagyobbszerü alkotásának: a magyar alkotmány- és jogrend szellemében mehet végbe. Élet az egyházmegyékben. Áttekintvén az egyházmegyék jelentéseit, fájó szívvel búcsúzunk elköltözött társainktól: Szívós Károly bogdásai, Babay Béla sárpilisi és Barkász Kálmán biai lelkipásztoroktól. Emlékezetük áldott! Köszöntjük Huszár Dezső egyházmegyei gondnokot, születésének 70-ik, vértesaljai szolgálatának 20-ik és gondnoki tiszt-hordozásának 15-ik évfordulója alkalmából. Kedves, hű és mindnyájunknak drága személyére Isten áldását kérjük. Beszámolnak az egyházmegyék azokról a nagy elemi csapásokról, amelyeknek verése alatt sokszor megbénította szívünket a holnap sötét gondja. Örvendezve látjuk, hogy népünk hihetetlen igénytelensége, páratlan szorgalma és acélos erkölcsi ereje ezekkel a csapásokkal is képes megbirkózni. A köz kevésbbé látja a kárát, mint amilyen pusztító azoknak a hatása az egyesek háztartásában. Örömmel látjuk, hogy a budapesti egyházmegye templomépítési akciója a székesfőváros vezetőségénél rokonszenvre és támogatásra 2*
