A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

12 1935. november 16. — 8. történeti módszerrel vizsgáljuk alakját, úgy találjuk, hogy ez egy modern históriai szemléletnek a naiv kifejezése. Rákóczi Ferenc egyé­nisége ugyanis azok közül való, akiknek kibontakozására a középkor jelentett különösen kedvező időt. Carlyle-i szóval élve, ez a typus: a hős, mint szent. Értjük alatta a mélykedélyű, vallásos elmélkedések­ben fürödni szerető, belső emberét mindenekfelett nőttető, úgynevezett contemplativ embert, aki úgy született, hogy találkozzék Istennel és beálljon az Ö seregébe apródnak. Rákóczi Ferenc is ilyen képességek­kel született. Egy olyan korszakban, amikor a vallás vitatkozás és politika volt, ő augustinusi tanulmányokba mélyed és az isteni kegye­lem mérhetetlen tengerére bocsátja lelkének parányi csónakát. Ilyen képességekkel barokk fejedelemnek születik, azaz nevénél és vagyoná­nál fogva az akkori világ legkiváltságosabb egyénei közé kerül. Előtte állott volna a duzzadó és nagy élet örömre, kedvtelésre, cselszövésre, vagy alkotásra; pártolhatott volna irodalmat, lehetett volna a művészet mecénása, megjátszhatta volna egy renaissance fejedelemnek minden műveltségépítő fényűzését. Beállhatott volna abba a roppant ellentétbe, amely Európát két részre osztotta és politikailag kamatoztathatta volna súlyát, egyéni értékét; el tudjuk őt úgy képzelni, mint egy XVIII. szá­zadbeli Szent Lászlót, a hős és a szent csodálatos vegyülékét. El tud­juk úgy képzelni, mint egy fényűző barokk királyt, akiben úgy telje­sedik meg az erkölcs, a férfiasság, az élet, a hatalom, a belső élet­szemlélet és a külső pompa, amint kortársai közül senkiben. És ez az ember a kiuzsorázott, legázolt, vérrel locsolt magyar földön, parasz­tok, jobbágyok, kis nemesek, lobogó vérű nagy magyar urak társasá­gában nemzeti forradalmat kénytelen csinálni. Egyszerre kellett poli­tikusnak és hadvezérnek lennie. Egyszerre kellett hadsereget szervez­nie, s vele már verekedni és győzni. Egyszerre kellett zendülést és új magyar államrendet csinálni; forradalmi úton a nemzetépítés alap­jait vetni meg, annak az embernek, aki contemplativ, aki merengő, aki a láthatatlanra néz és félig-meddig az örökkévalóság követe. Innen a szelídsége, szótlansága, hihetetlen türelme, megbocsátó sze­retete, de innen származik véghetetlen szívóssága, legyőzhetetlen ko­noksága, a szenteknek az a halálos állhatatossága, amellyel szinte gyö­nyörködnek a martiromságban; ez magyarázza alakjának aszketikus voltát, s adja meg az egységes magyarázatát a pompázó magyar udvartartás barokk fejedelmének és a rodostói külváros rongyos dol­mányú számüzöttjének. Ilyen természetű lévén, egy olyan időpontban, ahol a nép még egyszer belefogózott utolsó reménységeképpen a leg­nagyobb név, a legdrágább emlék és a legrokonszenvesebb ígéret kép­viselőjében, viszont mikor ő maga is már félig német volt, mikor már majdnem elosztrákosodott, mikor félelmesen sok veszteni valója merő­ben ellenkező utat parancsolt: élére állott az Esze Tamás seregének s a leggazdagabb magyar főúr a mindenkori magyar Tiborcok leg­szomorúbb seregének lett a vezére. így történt meg az, hogy Rákóczi Ferenc alakjában a magyar szabadságvágy, jobb jövendő parancsoló .életakarata a maga szimbolikus hősét látta meg, s azóta is így hor-

Next

/
Thumbnails
Contents