A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

10 1935. november 16. — 8. pofának parancsára kénytelen volt még egy erős szálat elszakítani azok közül, melyek őt egyházkerületünkhöz fűzték. Lemondott a számszéki elnöki állásról, amelyet Szilassy Aladár halála óta nagy bölcsességgel, odaadó hűséggel és erős munkával töltött be, s ezzel egyházkerületünk pénzügyi és gazdasági igazgatásában az új időknek megfelelő mintaszerű rendet teremtett. Körülnézve, fájó szívvel látjuk Némethy Károly üresen hagyott helyét, mely az ő lemondása után várj2 új gazdáját. Némethy Károly református papi családból származott, apai és anyai ágon egyaránt. Ragyogó pályáján megtalálta mindazt a kitüntetést, méltóságot és előmenetelt, amely magyar köztisztviselőnek osztályrészévé juthatott. A főrendiház és felsőház örökös tagja, magas rendjelek tulajdonosa, a szegedi egyetem tiszteletbeli doktora, Őfelsége titkos tanácsosa lett a debreceni kis papfiúból. De ennél szemünkben nagyobb az, hogy a magyar közigazgatás belső megreformálásában, törvények előkészítésében, egyszóval 'láthatatlan nemzetalapozó munkákban egy emberöltőn át rendkívüli teljesítményeket végzett. Mint a budapesti egyház utolsó főgondnoka és a budapesti egyházmegye első gondnoka, a székesfőváros százezer lelket számláló reformátusságának szervezésében, foglalkoztatásában, egyházi ügyeinek rendezésében történelmi szolgálatokat tett. Különös charismája volt az, hogy felvillanó és sokszor nagyon nehéznek látszó gondolatokat szívós és odaadó munkával életté, renddé, mindennapi munkává változtasson át. Egyik legkiválóbb status-technikusunk, a kivitel mestere volt. Amihez hozzáfogott, megcsinálta s ami az ő kezéből került ki, a céhek legszigorúbb atyái előtt is remekműnek bizonyult. Még ennél is többnek tartom azt a hűséget, alázatosságot, munkában való nem válogatást, azt a belső derült örömet, amellyel egyházi szolgálatát végezte. Egészsége mindenek felett álló érdekéből távozott az egyházmegye éléről, de mindnyájunkat az a remény táplál, hogy éppen így maradhat még továbbra is a budapesti egyházmegye bölcs tanácsadója. Most vesz búcsút tőlünk, mint nyugalomba lépő theológiai professzor Bükéi Pap István úr is, akinek ezzel egyházkerületi tanácsbírói tiszte is megszűnik. Ha keresnők egyházkerületünkben azt a lelki embert, akit mindenki egyformán tisztel, mindenki egyformán a magáénak vall; akihez egyenlő közelségben tudja magát az ifjú és a vén, a lelkészi és a világi elem, a modernek és az óhitűek, az ébredők és a konzervativek; ha keresem azt az embert, aki a lelki programm adásában épúgy otthonos, mint a közigazgatásban és az anyagi javakkal való sáfárkodásban; ha keresem azt az embert, aki mint professzor lelkipásztor volt és mint lelkipásztor professzorkodott: B. Pap István úrra kell rámutatnom, aki mindezeket azért érte el, mert egyénisége összhangzó, építő, fegyelmezett és az evangélium szelleme által megnemesedett egyéniség. Ilyen az igazi lelkipásztori jellem s ezért volt ő igazán lelkipásztorokat nevelő egyéniség, nem csak az iskola falai között, hanem künn az egyházi közéletben is. Most, amikor töretlen erőben áll pályája végén, az egész egyházkerü-