A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•20 1934. november 17. — 9—10—11. Élet az egyházmegyékbenAz esperesi jelentések mindenütt komoly munkáról számolnak be. Bár a solti és a vértesaljai esperes nagyon erős színekkel festi a gyülekezetek elszegényedését és magyar népünknek a nyomorát; a somogyi egyházmegye és a solti egyházmegye nagy adóhátralékokról panaszol, azzal a különbséggel, hogy az előbbi a rendszeres és szigorú behajtásnak a rendkívüli eredményességére is rámutat, mégis azt kell mondanunk, hogy egyházkerületünkben az áldozatkészség forrásai nem dugultak el. Valamivel kevesebb az idén a perselypénz, mint a megelőző évben, de már az önkéntes adományokból jóval több gyűlt be és az építkezés is majdnem kétannyi. Az építkezés során kiemelem, hogy Pestszentimre kultúrházat építtetett, Csepel templomot szentelt, Horthyliget hozzákezdett templomépítéséhez, Nagykőrös 15.000 pengővel orgonáját megújította és Alap, ez a nagyon kicsiny egyházközség, lelkészi lakást, Kiskunfélegyháza tornyot épített. Balatonlelle imaházat épített. Különösen nagy volt az építkezési kedv a budapesti egyházmegyében: Buda gyülekezeti házat, Kálvin-tér gyülekezeti termet épített. Angyalföld, Tisztviselőtelep folytatta templomépítését, Óbuda renoválta és kibővítette templomát és a papi lakást, az egyházmegye megjavította és kibővítette a gimnáziumot és az elemi iskolát. A Dunamelléken az elmúlt évben több, mint félmillió pengőt fordítottak építkezésekre. A belmissziói munka egyenletes növekedéséről, természetes szétágazásáról számol be Vértesalja, Kecskemét, s majdnem évtizedes érdekes visszatekintést közöl a missziói jelentésében Felsőbaranya. Általában véve, ha lassan is, botorkázva, kísérletezve, mégis az egész Dunamelléken zsendül és nő hosszú magvetés eredményeképpen a szervezett lelki munka. Budapesti egyházmegye feljajdul, hogy a székesfővárossal nem tudja a református egyház jogos igényeit a törvény alapján kielégíttetni, holott a római katholikus egyház követeléseit a főváros minden reménységen felül teljesítette. Egy kis református templom évekig fedetlenül és félbehagyva romlik az idő viszontagságai között, míg körülötte pompás katholikus templomok emelkednek, amelyek nemcsak a szükséget, hanem ezenfelül a művészi fényűzés követelményeit is kielégítik. Ide kívánkozik Nagykőrösnek az a panasza, hogy az egyetlen Tisza-Dunaközi úgynevezett református város nem támogatja eléggé az egyház intézményeit úgy annyira, hogy a város kormányzati testületének határozatai ellen felsőbb hatóságoknál fellebbezéssel kell kivívnia az egyháznak azt a köteles támogatást, amelyet katholikus többségű városok örömest és tetézve szoktak megadni a maguk egyházának. A pusztuló magyarság panasza most csak Tolnából sír fel, ahol az üressé váló szép falusi házak lassanként más vallásúak kezére jut. Végtől-végig ott lappang az adatok között az a kétségtelen tény, hogy a dunai kálvinizmus népszaporasági ereje nem éri el az átlagot, s ezért mindenütt pusztul ez a remekbe termett gyönyörű magyar fajta. Helyét más vallásúak foglalják el és ez a kisebb baj.