A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

l172 1934. november 19. — 210. eredményekre, amelyeket az egyházmegyei lelkészség az egyke elleni küzdelem és a telepítés területén elért szinte egészen magára ha­gyatva és az anyagi eszközök teljes hiányában tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely az egyke okozta pusztítások terén a fele­lősséget a református lelkészi karra akarja hárítani. A kecskeméti egyházmegye anyaegyházaiban kivétel nélkül fo­lyik missziói munka, egyik-másikban megtalálható a missziói munka kiépített rendszere, másutt most indul a munka egy-egy ága. A je­lentés azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a lelkipásztorok és munka­társaik nem a törvény fegyelmi intézkedésének hatása alatt, hanem lelkük őszinte indíttatásából végzik missziói feladataikat s örvendetes, hogy mozgás, munka, élet látszik mindenfelől. A külsősomogyi egyházmegye a missziói törvény életbelépésé­nek örvendezve, vallja, hogy egyházunknak missziói egyházzá kell alakulnia s minden rendelkezésére álló erejét a lelki újjáébredés szol­gálatába kell állítania, mert a hitetlen korszellem és az előretörő actio catholica között csak így állhatja meg helyét s töltheti be hivatását. A pesti egyházmegye még mindig panaszolja, hogy gyülekezetei most is a legnagyobb anyagi teher alatt roskadoznak s itt még alig érezhetők az enyhülés jelei; pedig a rohamosan gyarapodó lélekszám és kiépülő gyülekezeti munka templomok, imaházak, gyülekezeti ter­mek építését követelik. Az anyagi gondok közepette is, sokszor nyo­masztó adósságok súlya alatt, a gyülekezetek s híveink minden áldo­zatot meghoznak, hogy az ellenséges világnézet győzelmét akadá­lyozzák, a munka nélkül valókat segítsék, az egyháztól elidegenedett lelkekben hitet ébresszenek. A tolnai egyházmegye óvja az illetékeseket attól, hogy a misz­sziói munka hiányait és gyengeségeit megnyugtató jelentések papír­formájával takarják el, mert ezzel önmagukat ejtik tévedésbe s a bajt teszik még nehezebben gyógyíthatóvá. Az elmúlt munkaévben a misz­szió általában komoly lépéssel jutott előre. Ugyanezt jelenti a solti és a vértesaljai egyházmegye is. 2. A missziói bizottságok munkája. A gyülekezetek missziói bi­zottságai legtöbb helyen nem foglalkoztak a misszió kérdéseivel. En­nek magyarázata abban van, hogy legtöbb egyházban a presbitérium helyettesíti a missziói bizottságot. Kifogásolható azonban az, hogy a kérdőívek határozott kérdéseire igen sok helyen nincs határozott fe­lelet. A végzett munka általában megfelel a konventi munkatervnek. Ez nem jelenti azt, mintha a konventi munkaterv minden gyülekezet­ben foldolgozás tárgyát képezte volna. Általában úgy tűnik fel, mintha a presbitériumok helyes érzékkel a gyermek- és ifjúsági missziói munka kezdésével óhajtanák a hiányokat pótolni s megvetni alapját az egészséges missziói munkának. Az egyházmegyék missziói bizott­ságai általánosságban csak egy-egy alkalommal üléseztek s a solti egyházmegye missziói bizottsága, mely az elmúlt években a legtevé­kenyebb volt, sajnálatosan nélkülözte tevékeny missziói előadóját, akit hosszas betegeskedése akadályozott munkájában. De még így is rendezett úgynevezett református napokat s két vasárnapi bibliai is-

Next

/
Thumbnails
Contents