A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

l172 1934. november 19. — 210. eredményekre, amelyeket az egyházmegyei lelkészség az egyke elleni küzdelem és a telepítés területén elért szinte egészen magára hagyatva és az anyagi eszközök teljes hiányában tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely az egyke okozta pusztítások terén a felelősséget a református lelkészi karra akarja hárítani. A kecskeméti egyházmegye anyaegyházaiban kivétel nélkül folyik missziói munka, egyik-másikban megtalálható a missziói munka kiépített rendszere, másutt most indul a munka egy-egy ága. A jelentés azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a lelkipásztorok és munkatársaik nem a törvény fegyelmi intézkedésének hatása alatt, hanem lelkük őszinte indíttatásából végzik missziói feladataikat s örvendetes, hogy mozgás, munka, élet látszik mindenfelől. A külsősomogyi egyházmegye a missziói törvény életbelépésének örvendezve, vallja, hogy egyházunknak missziói egyházzá kell alakulnia s minden rendelkezésére álló erejét a lelki újjáébredés szolgálatába kell állítania, mert a hitetlen korszellem és az előretörő actio catholica között csak így állhatja meg helyét s töltheti be hivatását. A pesti egyházmegye még mindig panaszolja, hogy gyülekezetei most is a legnagyobb anyagi teher alatt roskadoznak s itt még alig érezhetők az enyhülés jelei; pedig a rohamosan gyarapodó lélekszám és kiépülő gyülekezeti munka templomok, imaházak, gyülekezeti termek építését követelik. Az anyagi gondok közepette is, sokszor nyomasztó adósságok súlya alatt, a gyülekezetek s híveink minden áldozatot meghoznak, hogy az ellenséges világnézet győzelmét akadályozzák, a munka nélkül valókat segítsék, az egyháztól elidegenedett lelkekben hitet ébresszenek. A tolnai egyházmegye óvja az illetékeseket attól, hogy a miszsziói munka hiányait és gyengeségeit megnyugtató jelentések papírformájával takarják el, mert ezzel önmagukat ejtik tévedésbe s a bajt teszik még nehezebben gyógyíthatóvá. Az elmúlt munkaévben a miszszió általában komoly lépéssel jutott előre. Ugyanezt jelenti a solti és a vértesaljai egyházmegye is. 2. A missziói bizottságok munkája. A gyülekezetek missziói bizottságai legtöbb helyen nem foglalkoztak a misszió kérdéseivel. Ennek magyarázata abban van, hogy legtöbb egyházban a presbitérium helyettesíti a missziói bizottságot. Kifogásolható azonban az, hogy a kérdőívek határozott kérdéseire igen sok helyen nincs határozott felelet. A végzett munka általában megfelel a konventi munkatervnek. Ez nem jelenti azt, mintha a konventi munkaterv minden gyülekezetben foldolgozás tárgyát képezte volna. Általában úgy tűnik fel, mintha a presbitériumok helyes érzékkel a gyermek- és ifjúsági missziói munka kezdésével óhajtanák a hiányokat pótolni s megvetni alapját az egészséges missziói munkának. Az egyházmegyék missziói bizottságai általánosságban csak egy-egy alkalommal üléseztek s a solti egyházmegye missziói bizottsága, mely az elmúlt években a legtevékenyebb volt, sajnálatosan nélkülözte tevékeny missziói előadóját, akit hosszas betegeskedése akadályozott munkájában. De még így is rendezett úgynevezett református napokat s két vasárnapi bibliai is-