A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•15 1934. november 17. — 9—10—11. ságait így foglalhatom össze: 1. amily vétkes dolog állítani, hogy a magyar faj életereje megrokkant és gyökerében pusztul, éppen olyan könnyelműség azt állítani, hogy nincs baj és az egyke nem jelent életbevágó veszedelmet. Jelent főképpen azzal, hogy különösen a kisgazda-társadalmat pusztítja, amelyről tudvalevő, hogy a nemzet testének legértékesebb rétege. 2. Eredetileg gazdasági okokból indult ki, mert művelt, igényes nép nem tudott földhöz jutni, s ezért félve a földbirtok elaprózódásától, a gyermekáldást szorította vissza, hogy anyagi színvonalát fenntartsa. Ez az eljárás lassanként ösztönös népszokássá lett, amely minden érvet, ellenérvet csúfol és igazságát önmagából meríti. 3. Hozzájárult ehhez az is, hogy a lassan nehezedő életben ez a módszer egy titkos és állandó forradalmi eszközzé vált, amellyel a gazdaember a maga létét próbálja fenyegető hatalmakkal szemben biztosítani. 4. Arról se feledkezzünk meg, hogy világunk lassan egyre ellenségesebb világgá vált a gyermekek számára, amelynek minden kegyetlensége vagy minden mulasztása új bizonyítékot szolgáltat az egykéző néplélek konok rögeszméje mellett. 5. Mindehhez hozzájárul a kitermelt és endogén néprétegek lassú csírátlanodása, amely egyetemes törvényszerűséggel a magasszínvonalú kivirult rétegeket lassanként alsóbbrendű, de ösztönösebb szaporaságú fajtákkal váltja fel. Az underman - örök hódítása ez az upperman trónfosztása árán. Ezek a gazdasági, szociális,^néplélektani, erkölcsi, metafizikai és fajbiologiai törvények szövődnek össze azzá a halálgyűrűvé, amely egyke néven pusztítja a magyart. Kár most arról beszélni, hogy mikor és melyik ponton lehetett volna ezt a halálgyürüt megszakítani. Kétségtelen dolog, hogy egy telepítés, egy jobb földreform, parcellázás, az ország iparosodása tudott volna segíteni itt is, ott is. Ma azonban ott vagyunk, hogy csak egy egységes, szinte statáriális eljárás segíthetne valamit a dolgon. A legsürgősebb tennivalókat tehát ezekben foglalom össze: Küldjenek ki egy kormánybiztost az egykével összefüggő kérdések intézésére; dolgozzák ki Magyarország egyke térképét; változtassák meg a kisbirtok örökösödési törvényét, a gyermekvédelmet fokozatosan fejlesszék, főképen falun. Törvényhozás védje a családot és gyermeket s tekintse a gyermeket a legnagyobb nemzeti értéknek, a gyermeknevelést pedig a legnagyobb nemzeti szolgálatnak. Telepítést, földreformot, — amíg nem késő. Ezenkívül vannak olyan feladatok, amelyeket magának az egyháznak kell végrehajtania. Az egykekérdés feldolgozása a gyermekpásztorációban, az ifjúsági munkában, konfirmációban és a családok pásztorságában. Gyülekezeti diakonisszák alkalmazása. A református női munka keretén belül az asszonyi és anyai lélek különös szolgálata. Egyes vidékeknek különös gondozása és ilyen helyeken szükségintézmények felállítása. — Azzal zárom e keserű fejtegetést, hogy az az államférfiú, aki ezt a kérdést nemzetépítő politikájának egyik fontos pillérévé teszi, többet fog használni a magyar nemzetnek, mintha létünk nagy kérdéseiben a tünetkezelés során bármily látszólagos eredményeket ér is el.