A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

18 1933. november 18. — 2—3—4. ó tanítóság javarészében egy nagyértékü és jó fegyverzetű sereg állana rendelkezésünkre, ha a lélek indítását jobban elfogadnák azok, akik számukra őrhelyet jelölnek ki és jobban elfogadnák ők, akik ezáltal őrhelyeiken nagyobb örömmel és eredményesebben állanának meg. Theológiai akadémiánk Theológiai akadémiánkat ez év március 6—11-ig terjedő időben látogattam meg. E látogatásnál segítségemre voltak elnöktársam őexcellenciáján kívül az esperes és gondnok urak, továbbá Imre Sándor és Kolosváry Bálint tanácsbírák. A látogatás a teljes számbavételt tűzte ki célul, amint erről fennebb be is számoltam. Köszönetemet kell kifejeznem Imre Sándornak azért, hogy az ifjúságnak előadást tartott a főiskolai tanulmányozásról és Szabó Imre esperesnek, hogy az internátus világi tagjainak tartott adhortatiot „Várnak reánk" címmel. E látogatásról felvett jegyzőkönyvet az akadémia 1932—33-ik tanévi értesítője teljes szövegében hozta, s azért itt csak utalok erre. Theológiánk átalakulás állapotában van. Régi, kiváló tanárai lassanként eltávoznak, s helyettük új erők alkalmazására lesz szükség. Körülbelül másfél év múlva a héttagú tanári karból már csak három ember marad meg a helyén. Egész egyházkerületünk minden figyelmére, bölcsességére szükség van, hogy ez a személyi átalakulás ne jelentsen veszteséget, sőt méltó utódok megtalálásával az intézet tanári kara úgy frissüljön fel, hogy szellemi értékeiben kárt ne valljon. Szükséges az is, hogy a tanszékek számában csak olyan megszorítás történjék, amely az intézet hagyományos szellemi színvonalát egy hajszállal sem szállítaná le. A leszállított létszámú tanároknak meg kell adni a megfelelő anyagi biztosítékot arra, hogy minden erejüket magasztos hivatásuk végzésére fordítsák. A Ráday könyvtárt, tanári könyvtárt és ifjúsági könyvtárt fejleszteni és gyarapítani kell, mert e címeken megtakarított kis tételekkel rendkívüli szellemi veszteségek és hátramaradások állnak szemben. Theológiai oktatásunk mindig ingadozni szokott két szempont esetleges prevalenciája szerint: Vagy túlságosan elméletivé, vagy túlságosan gyakorlativá válik. Lelkészképzésünknek legnagyobb problémája a kettő között levő arányos és egészséges egyensúly biztosítása. Akadémiánk nem egyetem, ennélfogva nem öncélú tudományművelés a főfeladata; de nem szakiskola sem, ahol minél több gyakorlati mű-fogás elsajátítására kell törekedni. Célja az, hogy egységes és tudományos alapon nyugvó theológiai világképet adjon; e közben belevezesse az ifjú embert e tudományos búvárkodás módszerébe; ha valakiben valamely szakcsoport iránt különös érdeklődés ébredt, segítse mélyebb és alaposabb tanulmányozásra; egyebekben pedig elégedjék meg egy olyan theológiai tájékoztatással, amely minden tudományágnak alapvető problematikáját és e kérdésekre adott és szakadatlanul revideált feleleteket áttekinthető rendszerbe foglalja. Az, hogy a tanárok különböző theológiai álláspontúak, csak arra vezethet, hogy a növendékek szabadon választhatják meg tudományos munkálkodásuk szempontjait, de arra nem vezethet, hogy