A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1932. november 19.
134 tagok, akik városban, vagy falun élik életüket. Másrészt azonban nem lehet szemet hunyni az előtt a tény előtt sem, amit a másik felfogás hangoztat, hogy pusztán lakó híveink valóban különleges helyzetet foglalnak el egyházi szempontból. Sok tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak, mint a bent lakó testvéreik, ezért ha nem is a diaspórában élők lelki gondozása illik rájuk, mégis különleges helyzetükből kifolyólag különleges elbánásban részesítendők. Amiképen a tanyavilág speciális helyzete megteremtette a maga külön gazdasági életét, a maga külön közoktatási rendszerét, épenúgy kell, hogy megteremtse a lelki gondozásnak különös módszerét is. A tanyavilág rohamos kialakulásával, — amely főképen az elmúlt 50 esztendő alatt történt meg és részben folyik még ma is szemeink előtt, — nem tudott lépést tartani az egyház hívei lelkigondozása terén s ezt az elmaradottságot kell az eszközök és módszerek létrehozásával és alkalmazásba vételével mielőbb kiküszöbölni, hogy a pusztákon lakó református tömegeknek nagyon meggyengült hitéletét megerősítsük és őket a gyülekezet élő szervezetébe jobban beépítsük. 2. A tanya lakóinak lelkigondozását a presbitérium végzi törvényes szervei által, de ebben a munkában természetszerűleg legnagyobb szerep jut a gyülekezet rendes lelkipásztorának. Hiszen a lelkipásztornak igen sok esetben nem áll más mód szolgálatára, hogy pusztán lakó híveivel találkozzék, mint az, hogy ő keresi fel őket az ő külön világukban és mutatja meg ezzel is az egyháznak rájuk való gondolását és róluk való gondoskodását. Munkatársai ebben a munkában a presbitérium tagjai, akiknek alig lehet szebb feladatuk, mint a lelkészt ezen munkatéren követni és őt itt támogatni. De nagy szerep jut a pusztai református iskolák tanítóinak is akik körzetükben bizonyos tekintetben lelkivezetői nemcsak a gondjukra bízott tanulóknak és ifjúságnak, hanem az egész református lakosságnak is. Legtöbb esetben kitűnő segítséget nyer az egyház az állami iskolák református tanítóiban is, akiknek református öntudatát nagy mértékben emeli az a körülmény, hogy az egyház bizalmát helyezi beléjük. Még csak szórványosan alkalmazott, de máris nagy eredményeket felmutató tényezője a tanyai lelkigondozásnak a diakonissza. Egyházkerületünk felhívta a nagy gyülekezeteket gyülekezeti diakonisszák alkalmazására s ezek a külső területen is igen jól beváltak. Igaz ugyan, hogy ez a munkakör a vele járó sok törődést és nehézséget tekintve inkább férfiakat kíván, épen azért a tanyavilág jövendő gondozásának egyik legfontosabb tényezője lesz a jól kiképzett, a magyar nép lelkivilágával egészen ismerős diakónus, bár a diakonissza munkája sem lesz nélkülözhető. Szükséges továbbá, hogy a presbitérium a pusztarészek számára néhány tagból álló külön bizottságokat szervezzen és azok élére a pusztai gondnokot állítsa. Célszerű a pusztákat a közigazgatási határok figyelembevételével felosztani és az egyes részek központjául az ott működő református, vagy községi, illetve állami iskolát kijelölni. A pusztai gondnok és a
