A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

117 hogy a jelen vázlatos jelentésnek keretéből teljességgel kinőtt. Az egyházközségeknek egyik legfőbb gondjuk tagjaiknak ezreit elborító nyomorral való küzdelmük. Az egyes egyházközségek különböző módon próbálnak ebbeli kötelességüknek megfelelni. Néhol maga a presbitérium foglalkozik az egyházközség szegény tagjainak meglátogatásával és istápolásával. Másutt a presbitérium egyes tagjai és a gyülekezet asszony-tagjai közül melléjük kiválasztottak külön diakónus-testületet alkotnak. Több gyülekezetben működik hivatásos diakonissza, illetve diakónus. Van olyan gyülekezet, amelyben a nőegyletre hárul a, szegénygondozás súlya és van olyan is, amely a súlyt a polgári hatóságoknál kieszközlendő segítség biztosításában látja. A szegény egyháztagok megsegítése legnagyobbrészben természetbeni adományokkal, de jelentékeny összegekre rúgó készpénzsegítséggel is történik. Az egyházközségek vezetőségét nagy mértékben veszi igénybe ezenkívül a nyomorba jutott egyháztagok beajánlása a polgári hatóságok támogatásába, vagy magánosok pártfogásába. Örvendetes kezdeményezésként említendő meg az óbudai egyházközség gyermeknyaraltatási vállalkozása. Az egyházmegye általános hitélete, a templomok látogatottsága szerint ítélve meg, nemcsak kielégítőnek, hanem a virágzás magas fokán állónak volna mondható. A délelőtti istentiszteleteken a templomok megtelnek, sőt többhelyt szűknek bizonyulnak, azonban az egyes egyházközségek lélekszámát tekintve, meg kell állapítani, hogy a hitélet még távolról sem kielégítő, mert a templomokat teljesen megtöltő hívek száma kicsiny százalékát teszi a hívek összeségének. A híveknek egy jelentékeny része beéri azzal, hogy a nagyünnepeken keresi csak fel a templomot, amiért is több egyházközségben a nagyünnep alkalmával több istentisztelet tartatik, hogy lebonyolítható legyen a nagy tolongás. A nagyobb kiterjedésű területtel biró egyházközségekben decentralizált párhuzamos istentiszteletek szolgálják a hívek szükségleteit. Megállapítható, hogy általában vasárnaponként egyszeri templombajárás az uralkodó szokás még a rendszeres templomlátogatóknál is. Délutáni istentiszteleteken, amelyeknek a látogatottsága kb. y

4-ed iészét teszi ki a délelőttieknek, a híveknek olyan rétege vesz részt, amelyet elfoglaltsága megakadályoz a délelőtti istentisztelet látogatásában. Az egyházmegye missziói munkájáról megbízható összefoglaló számadatokat jelenteni most még lehetetlen. Ennek oka részben az egyházmegye átmeneti helyzete, részben az a körülmény, hogy az egyetemes konvent által kibocsátott kérdőpontok nem alkalmazhatók gondos és egységes útbaigazítás nélkül a székesfővárosi viszonyokra. A felsöbaranyai egyházmegye vallásos és egyházi élete a gazdasági válság súlyát érzi s a jelentés szerint a következő munkaév feleletet fog adni arra a kérdésre, vájjon dicsőséges mult után igen szomorú, vérszegény tengődés következik-e be egyházi életükben, vagy pedig lelki felemelkedés. Ha a katasztrófa, amely a baranyai népet a földi kenyér elvesztésével érte, még jobban megnöveli