A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1932. november 19.
63 nem volna meg — a szegények, elhagyottak és nyomorgók gondozására arra hivatott férfi és női egyháztagokból külön szervet alkossanak. Felhívja az espereseket arra, hogy az asztalok szolgálatának, az irgalmas szeretet gyakorlásának munkáit különös gonddal vegyék számon hivatalos egyházlátogatásaik alkalmával. A pesti egyházmegye javaslatának az egyetemes konventhez való fölterjesztését azonban kerületi közgyűlés mellőzi, mert a mindenki által érzett általánosságon kívül konkrét formába nincs öntve a javaslat. 97. Több dunamelléki lelkipásztor, ki a magyar reformátusság külföldi kapcsolatainak megteremtésén és megerősítésén fáradozott, beadvánnyal fordult egyházkerületi közgyűlésünkhöz, melyben szerte a földkerekségen szétszórt magyar reformátusság lelki egységének, testvéri közösségének külső formában való évente megismétlődő kifejezését javasolják. Midőn anyaszentegyházunk jelen válságos időkben semmiféle olyan anyagi eszközzel nem rendelkezik többé, mely idegenbe szakadt magyar református véreink hathatósabb gondozását, a velük való kapcsolatok kimélyítését szolgálná, mégis bőségesen módjában áll, hogy a lélek erőivel ezt a szent munkát a mostani nehéz időkben is előrevigye. Ezért javasolják az indítványozó lelkipásztorok, hogy minden esztendőben, október hó utolsóelőtti vasárnapján, az egyházkerület minden templomában az igehirdetésben és az imádságban történjék megemlékezés a földkerekség távoli pontjaira szétszórt magyar véreinkről. Javasolják továbbá az indítványozók, hogy az egyházkerületi közgyűlés a kerület közösségébe tartozó minden egyházközség presbitériumának ajánlja, hogy ennek a vasárnapnak perselypénzét a szétszórtságban élő református magyar testvéreinkkel való lelki kapcsolatok további kiépítésére szánja és amennyiben az egyháztanács úgy határoz, a perselypénzeket ilyen címen küldjék be egyházkerületünk pénztárához. Javasolják továbbá, hogy a kerületi közgyűlés határozata közöltessék külföldön élő, egyházakba tömörült református véreinkkel, hogy ők az esztendőnek ugyanezen vasárnapján imádságos szeretettel emlékezzenek meg, ugyanilyen módon az itthonvaló magyarságról, hazájukról és anyaszentegyházukról. Javasolják továbbá, hogy a kerületi közgyűlés határozata terjesztessék fel egyetemes konventünkhöz avégből, hogy ez a kérdés egyetemes református egyházunk érdeklődésének középpontjába állíttassák és a többi egyházkerületek hozzájárulásával egyetemes református üggyé emeltessék. Egyházkerületi közgyűlésünk, áthatva a földrajzi távolságokat legyőző és túlszárnyaló testvéri közösség erejétől, mely a szétszórt magyar reformátusságot a világ minden részében is Krisztus testévé formálja, egyetemes konventünkhöz azzal a felterjesztéssel fordul, határozza el, hogy minden gyülekezetben minden év október havának utolsóelőtti vasárnapján igehirdetésben és imádságban történjék megemlékezés idegenbe
