A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

5 talpazatán megállva, a vállalt kötelezettségeknek a legskrupulózusabb teljesítésével kell, hogy megtaláljuk és bízom, hogy Isten segedelmével meg is fogjuk találni a módját annak, hogy ezt a válságot sikerrel keresztül éljük. Mostanában nagyon emlegetik a takarékosságot. Igenis mindenkinek takarékoskodni kell, államnak és egyesnek egyaránt. Azoknak, akiknek több adatott, leginkább. Mindazoknak, akik megtehetik, igényeiket le kell szállítani, ne költekezzenek léháskodásra, azért, hogy amit adhatnak, adjanak a keserves könnyek felszárítására, az éhezőknek és ruhátlanoknak felsegítésére. Ez a gazdasági depresszió a mi Anyaszentegyházunkat is válságba sodorta. Az egyházi alkalmazottainknak, lelkészeknek, tanítóknak a fizetése, az egyházi vagyonok bérlete gabonában teljesítendő. Nem kell bővebben fejtegetnem ezt a kérdést, ha tudjuk, hogy a búza és a rozs budapesti paritásban az utolsó néhány hónap alatt 8 pengővel esett. Az egyházkerületünk költségvetése teszem azt 22 pengős búzaár alapján van felépítve. Ebből jelenleg nagy bajok származnak. A kormány viszont hivatkozva az államháztartás egyensúlyának fenntartására, egyházunkkal szemben az államsegélyt tetemesen redukálta. Ámbár hazafiak vagyunk és nem akarjuk az államháztartás egyensúlyának a felborulását, mégis ebbe az redukcióba nem nyugodhatunk bele. Akkor, amikor — megengedem — helyes, de nem okvetlenül elkerülhetetlen, sőt itt-ott haszontalan és nem indokolt költekezésre van pénz, akkor, nem engedhetjük meg, hogy ezzel a redukcióval egyházaink a tönk szélére jussanak és előbb vagy utóbb életképtelenné váljanak. Nekünk folytonosan szorgalmaznunk kell legalább is a megcsonkított államsegélynek a régi állapotra való, egyáltalában a megélhetéshez szükséges fokra való felemelését. Mi pedig egyházi költségvetéseinket a takarékosság elvének az egész vonalon való szigorú betartásával igyekezzünk a megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelőleg biztosabb alapon megszerkeszteni. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Mint a felekezeti békesség híveinek, minden erőnkkel azon kell lennünk, még áldozatok árán is, hogy a felekezeti béke megóvassék. Akkor, amikor a szovjet, ez az emberi formájából kivetkőztetett szörnyeteg, a maga istentagadásával pusztulással fenyeget, nekünk/ Istenhez és hazához hűséggel ragaszkodóknak, akiknek Isten és haza szent, bármely felekezet templomában imádkozzunk is, békességben kell egymással élnünk azért, hogy kezet kézbe téve, egységes frontban küzdve, megbirkózhassunk ezzel a nagy veszedelemmel. Irtózatos felelősség terhelné azt, aki ezt a békességet megbontani akarná. És most szeretettel köszöntöm a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést és munkánkra Isten áldását kérve, elnöktársammal együtt közgyűlésünket ezennel megnyitjuk. Egyházkerületi közgyűlésünk a főgondnoki megnyitó beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatja.