A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

166> jutottak ezáltal szorosabb kapcsolatba az egyházzal és az igével. A feladat még rendkívül nagy, de az -akadályok nem legyőzhetetlenek. Bajának segédlelkészre és állandó missziói segélyre, Kalocsának missziói segélyből motorkerékpárra és Harasztinak hitoktatás céljaira legalább évi 150 pengő missziói segélyre van szüksége. A mult évi 6123 lélekkel szemben ez évben 7515 lelket tartottak nyilván és gondoztak a szórványokban; az előző évi 1102 gyermek helyett az idén 1346 részesült hitoktatásban; előző évben konfirmált 61, az idén 105; kiszállások száma mult évben 232, az idén 430. Mindezek az adatok igazolják a jelentésnek a szórványmisszió fejlődéséről tett megállapítását. A tolnai egyházmegyének 18 egyházában 96 szórvány van 2062 nyilvántartott lélekkel és 231 tanköteles gyermekkel. Konfirmáltatott 28 gyermek és felnőtt, kitért 2, házasságkötésnél javunkra reverzálist nem adtak, hozzánk áttérő és káros reverzális nem volt. Szórványokban élő híveink lelki gondozása még mindig rendezetlen, rendszeres pásztorálásukról szó nincs, mert az anyagi feltételek hiányoznak. Pedig a lelkészek általában a lehetőség szük határai között igyekeznek híveikkel érintkezést fenntartani. De a rendszeres és intenzív pásztori munka még mindig csak a jövő hőn óhajtott feladata. A nagyfontosságú munka valamennyire is kelégítő elvégzésére 2000 pengőre volna szükség. A szórványok gondozása nem nélkülözheti a felső egyházi hatóságok erkölcsi és anyagi támogatását, bár az is igaz, hogy elsősorban az anyaegyházaknak kell szívükön viselniök szórványaiknak gondját, mert bizony alig számottevő az az áldozat, melyet jelenleg erre a célra fordítanak. A vértesaljai egyházmegyében 18 egyház küldött jelentést a szórványokról, több-kevesebb részletességgel. Baj az, hogy sok jelentés általánosságokban mozog és lényeges kérdésekre nem ad határozott választ. Meg kellene állapítani, hogy mely egyházak tartoznak diaszpóra-jelentést beküldeni. Fogalmi zavarok is uralkodnak, mert például a leányegyházat nem lehet szórványnak tekinteni s nem szórvány az anyaegyház területén lévő, alig 2 km távolságban fekvő iskola körül csoportosuló ref. népesség sem. A szórványokban tartott istentiszteleteknek nagy jelentőségük van, de csak akkor, ha gondosan elő vannak készítve és személyes pásztorolással vannak összekötve. A 83 bejelentett diaszpórában 691 tanköteles volt, kiknek nagy része állami és róm. kath. jellegű iskolákba járt. A legnehezebb feladat előtt állott az iváncsai lelkész, aki egymaga az anyaegyház munkájának ellátásán kívül 844 szórványbeli lélek gondozásáról számol be, 137 szórványbeli gyermeket tanított, vagy tanítására felügyelt és 17 gyermeket konfirmált. Legtöbb kiszálást, számszerint 119-et, jelent Sárbogárd, utána Gárdony 58-at. A presbitériumok általában tétlen szemlélői és tudomásulvevői a szórványgondozás munkájának, de kérdés, hogy nem csupán azért-e, hogy nem volt aki bevonta volna őket ebbe a munkába? Némely helyen meleg érdeklődés jeleit látjuk; Ercsi presbitériuma lapokat járat a szórványokban lakó hívek számára, Gyúró