A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1931. november 14.
163 Wekerletelepen tartott konferenciák mindenkit meggyőzhettek arról; hogy a hívek lelke fogékony az evangélium iránt és nagy örömmel foglalkoznak egyházuk minden kérdésével. A konferenciák nyomán a legtöbb érdekelt gyülekezetben pezsdülő élet indult meg. Üj erőre kelt az ifjúsági munka és a gyermekpasztoráció: mélyültek a vallásos esték, tért hódított a bibliaóra és háziáhítat, erősödött a jótékonysági munka és emelkedett az adakozás. Mindezt azonban úgy kell tekintenünk, mint biztató kezdetet, mely erőteljes folytatásra vár. Az egyházmegyei közgyűlés szigorúan lelkére köti a gyülekezeteknek a református sajtó támogatását és általában a modern lelki hadviselésnek egyik főeszközét, az iratterjesztést. A solti egyházmegyében az egyházmegyei belmissziói bizottság feladatát úgyszólván a missziói előadó végezte, részint levelezéssel, részint pedig gyülekeztekben való személyes megjelenéssel, tanáccsal és irányítással. A gondoskodás főtárgya az ifjúság közötti munka továbbfejlesztése volt. E célból Dunapatajon két napos vezetőképző tanfolyamot rendeztek, amelyen, mintegy négyszáz fiú és leány vett részt az egyházmegye csaknem minden egyházából. Ezzel az ifjúsági munka megalapozása három év alatt az egyházmegyében befejeződött. Eredménye az, hogy 18 egyházban van 15 ifjúsági egyesület és 18 leánykör, összesen 1292 taggal; 10 egyházban a próbálkozások egyelőre még nem vezettek eredményre. Ami az egyes egyházak munkáját illeti, a jelentés az előző évi jelentésekre való hivatkozással, a részletezést most mellőzi. Lényeges változás a mult évhez képest nincs. Üjra, most már harmadízben sürgetik, hogy Baja számára állandó missziói segély és káplántartás eszközöltessék ki. Öt egyházban semmi missziói munka nem folyt, bizonyosan nem azért, mintha erre szükség nem lett volna. A gyermekmisszióval kapcsolatban több gyülekezet figyelmét felhívja a jelentés arra, hogy a gyermekek gondozása nem szorítkozhatik a köznap reggeli könyörgéseken való részvétel ellenőrzésére. Két egyház kivételével vallásos esték tartattak, míg bibliaórák, bibliakörök, háziáhítatok sokkal kisebb figyelemben részesültek. Megfigyelés szerint ahol az utóbbiakban, mint keretekben folyik a lelkek gondozása, ott észrevehetők a keresztyén szeretet munkái is. A tolnai egyházmegye örvendezik afelett, hogy megjelent a missziói szabályrendelet, a missziói munka szabatos alapelveivel, szervezetével és útmutatásaival. A lelkipásztorokon kívül a presbitériumok is tanulmányozzák a szabályrendeletet. Az egyházmegye missziói életének általános képét vizsgálva, valamelyes előhaladás észlelhető, mely ha lassú is, mégis azt mutatja, hogy a missziói felelősség megvan. Nagy szükség is van erre a forrongó világnézetek harcában, melyben sok lélek veszíti el egyensúlyát, közöny és hitetlenség áldozatává lesz, igen sok esetben az egyház és társadalom ellenségévé válik. Épen ezért a missziói munka sohasem volt időszerűbb és nélkülözhetetlenebb, mint most. E munkának kiemelendő eseménye az egyházmegyében a szekszárdi és dunaszentgyörgyi presbiteri konferencia 150, illetve 80 presbiter részvételével. Szükséges, hogy a jövőben ilyen konferenciák 10*
