A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1931. november 14.
150> gálát eredményét önmaguk közt és a tanítókkal megbeszélve, ott, ahol rendellenességeket tapasztalnak, azonnal szóbelileg intézkedjenek; ha komolyabb dologról van szó, vagy ha a szóbeli utasításnak nem volt eredménye, esetleg nem remélhető tőle eredmény, kifogásaikat és utasításaikat foglalják jegyzőkönyvbe is. Feltétlenül kívánatosnak tartják, hogy amennyiben összegyüjtendők, az összegyűjtés rovatos íven történjék, ahol az adatok összegezhetők is. Kétféle adatgyűjtés — külön rovatos íven és külön jegyzőkönyvi formában — teljesen felesleges. Szükségesnek mondja, hogy a ker. előadó évenkint, vagy legalább két évenkint tanácskozásra hívja össze az egyházmegyei előadókat, főként a gyakorlati tapasztalatok meghallgatására és megbeszélésére, sőt egy-egy iskolánál az egyházmegyei vizsgálókkal együtt teljesítsen iskolalátogatást kizárólag abból a célból, hogy az iskolák belső életének egységes fejlesztésére irányítást adhasson és a részint közvetlenül, részint az egyházmegyei iskolalátogatók útján nyert tapasztalatait és a tanulságokat az egész egyházkerületben értékesíthesse. Ugyanez kívánatos a konventi népiskolai előadónál. Kérik már a f. évben egybehivatni az egyházmegyei előadókat, hogy az iskolalátogatás kérdését és a rovatos ívek és a jegyzőkönyvek ügyét megtárgyalják és javaslatukat a többi egyházkerületeknek megküldve, kialakulhasson az egységes és a gyakorlati életben is felesleges megterhelés nélkül keresztülvihető iskolalátogatási eljárás. Kérik, hogy a konvent a rovatos ívekből és jegyzőkönyvekből nagyobb példányszámot ne nyomasson. A harmadik tornaóra beállításának erőszakolását nem tartják kívánatosnak. Panaszkodik a jelentés, hogy az iskolaépületek hiányait anyagiak miatt nem tudják pótolni. Minősítettek 56 tanítót, 27-et (48%) kitűnőre, 20-at (35%) jelesre, 5-öt (9%) jóra és 4-et (8%) elégségesre. Megemlítik, hogy Kalocsán lelkészi állást szerveztek. A tolnai jelentés elsősorban az új kérdőívek kérdésével foglalkozik. A jegyzőkönyvek kérdéseit abból a szemszögből bírálja el, hogy az egyházi szempontokat a kérdőív teljesen figyelmen kívül hagyja. Kiinduló pontjuk az, hogy a ref. elemi iskolának nemcsak az a célja és feladata, hogy kultúrát adjon, hanem sokkal inkább, hogy azt a kultúrát, amit a más jellegű elemi iskolák is megadnak, vallásos tartalommal megtöltse, hogy nevelése valláserkölcsi alapon nyugodjék, hogy világos fejű embereket nevelve, azok egyúttal hívő, egyházukat szerető, érte áldozatot hozni tudók is legyenek. Véleményük szerint a kérdőíveknek különösen ezekre a kérdésekre kellett volna a fősúlyt helyezni, kiindulva abból, hogy a példa a legjobb tanítás. Minő példát lát a gyermek tanítójában, annak családjában az egyházszeretetet, templombajárást, úrvacsorával való élést illetőleg? Járnak-e a
