A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

9. őszinte tisztelettel és osztatlan bizalommal köszönti egyházmegyei gondnoki karunk három kiváló tagját: Benedek Sándort, Huszár Dezsőt és Kálmán Jenő dr.-t az egyházmegyéik életében olyan maradandó nyomokat hagyó gondnoki szolgálatuk első decenniumának betöltése alkalmával s további működésükre Isten áldó kegyelmét kéri; 10. hálás szívvel emlékezik meg Isten kegyelméről, mely két főiskolánkat: a pápait és a sárospatakit négy évszázadnak oly sok vihara, küzdelme és üldöztetése közepette fönntartotta és nemzeti művelődésünknek a múltban is és ma is olyan fölbecsülhetetlen szolgálatokat tevő eszközeivé magasztosította; 11. meleg testvéri érzések közt köszönti a fönnállásának 90-ik évfordulójához elérkezett budapesti skót missziót, amelyet Isten kegyelme oly sok lelki indítás áldott forrásává tett magyar református egyházunk lelki ébredésének történetében is; 12. őszinte örömmel üdvözli az egyházkerületünk területén működő és Isten jóvoltából immár százados fönnállását ünneplő egyetemes református jogakadémiánkat; 13. kegyelettel adózik az evangéliumi hitét életével is megpecsételő német-svájci reformátor: Zwingli Ulrich áldott emlékezetének; áldja Istent a kappeli hős életéből, de különösen halálából századok óta felénk szálló drága tanításokért és szent biztatásokért; áldja Istent azért is, hogy a katona-reformátor nagy müvének folytatására később is támasztott életüket az evangélium szabadságának biztosításáért feláldozó hős vezéreket, nagy királyokat, köztük azt a háromszázada elhunytat is, kinél „nagyobbat Európa keveset, Svédország egyet sem szült"; 15. leteszi az emlékezés és elismerés pálmaágát egyházunk nagy fiának, pataki főiskolánk igazi lelki gyermekének, mindannyiunk közös, szent kincse, édes magyar anyanyelvünk hűséges pallérozójának és megújítójának: Kazinczy Ferencnek széphalmi sírjára; 16. mély hálával emlékezik meg Isten kegyelméről, mely félszázaddal ezelőtt, debreceni első egyetemes zsinatunkon a lélek, a hit, az együtt hullajtott vér és könny közössége mellett a szervezet közösségének drága ajándékát is megadta egyházunknak; igaz szeretettel és bensőséges ragaszkodással üdvözli a nagy változások korszakát ifjúnak maradt szívével és lelkével átívelő, Isten kedvező kegyelméből egyetlen élő kapocsként megmaradt hajdani legifjabb zsinati atyát, mostani zsinatunk ősz világi vezérét: Dókus Ernőt; 17. rendületlen hittel bízik abban, hogy magyar református anyaszentegyházunk a mai sokszorosan válságos időkben nem •emberekben, hanem egyesegyedül a mindenható Istenben bízva, Krisztusra, az egyetlen fundamentumra építve, az imádkozás-