A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

úgyszintén öregen és fiatalon elhunyt lelkipásztorainak emlékezetét. 10. Áldáskívánással mond köszönetet a mai nehéz időkben magyar református anyaszentegyházunknak a csonkahaza határain innen és túl annyi tisztességet és megbecsültetést szerző kiváló püspökünknek elmúlt évi fáradhatatlan szolgálataiért és kéri az isteni gondviselést, hogy őrizze, oltalmazza meg lelki ereje mellett testi erejét is további emésztő szent szolgálataira és hogy legutóbbi, a magyar tudós és művészvilág legkiválóbbjaival együtt nyert legmagasabb kitüntetését egyházunk és hazánk javára még sokáig hordozhassa. 11. Isten iránti mélységes hálaadással emlékezik meg egyházkerületünk kőbe épített áldozatos hitének újabb csodálatos bizonyságairól: dunavecsei polgári iskolánkról, a Pécsett új fészekre talált felsőbaranyai polgári leányiskolánkról, ercsi-i és az égbetörő magyar reménységet olyan ékesen hirdető lágymányos-kelenföldi templomunkról, kecskeméti egyházunk két újabb áldott alkotásáról: tanítóképzőnkről és Bodor Zsuzsánna szeretetházunkról, a felszentelés előtt álló legszebb magyar iskoláról: Baár—Madas leánynevelő-intézetünkről; áldja mindazokat, akiket Isten engedelmes és fáradhatatlan eszközökül választott ki eme tervei keresztülviteléhez. 12. Alázattal borul le az isteni kegyelem előtt, mely százéves Kálvin-téri templomunkat oly sok erőnek, áldásnak középpontjává tette eddig is és kéri Istent, tartsa meg ezt soha ki nem száradó kútnak, állítson mellé égő hitű, a semmiből is teremteni tudó Török Pálokat. 13. Különös hálával áldja az isteni gondviselést azért a nagy kegyelemért, hogy püspökünk a több helyütt máris a szebb jövő hajnalhasadása felé néző kicsiny baranyai gyülekezeteinket is sorra látogathatta és ezzel kilenc évvel ezelőtt megkezdett, oly sok áldást árasztó, nagy evangélizáló körútját egyházkerületünk minden egyházközségében befejezhette. 14. Isten áldását kéri buzgó világi tanácsbírájára, Pálóczi Horváth Istvánra, ki áldozatainak hosszú sorozatát azzal fejezte be, hogy az Örkényi templom és lelkészlakás telkeit egyházkerületünknek adományozta, továbbá a sok-sok névtelen adakozóra, akik az elmúlt nehéz évi több, mint egynegyedmillió pengőnyi perselypénzt és adományt Isten dicsőségére összehordták. Annak a bízó reménységének ad kifejezést, hogy ez a buzgóságos és a múltban is oly sok áldott bizonyságot tett lélek Isten segítségével át fogja magát törni a mai rendkívül válságos gazdasági időkön és elő fogja teremteni az egyházkerületünk háztartásában még mindig mutatkozó tetemes hiányokat.