A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1931. november 14.
13 legközvetlenebbül sugároztató, s néhány alapvető vonását legtipikusabban kiábrázoló. A magyar lélekhez ő áll legközelebb, akit legkevésbbé ismerünk. Nem a tőle vett közvetlen hatásképpen, hanem a lelki alkat hasonlósága folytán, a magyar kálvinizmusban zwingliánus vonások alakultak ki igen erősen és igen jellegzetesen, különösen az erdélyi és a felvidéki kálvinizmusban, a nemzeti felkelések és a felvilágosodottság kálvinizmusában, s érdekes dolog, hogy a magyar kálvinizmus az egész nemzeti életre szemmel leginkább felmérhető hatást éppen e két mezőn tett: a nemzeti felkelésekben és a felvilágosodottságban. Baj volna azt hinni a protestantizmusról, hogy csak Zwingliből áll. Luther a kezdet nagy inspirációja, Kálvin az eredmény hatalmas kibontakozása, közbül a Zwingli törzse áll, jelezve azt, hogy a református keresztyénség örökre eggyé forrta nemzeti életével és a református magyar jogot szerzett az élethez a halál kockázatának állandó és bátor vallásával. Zwinglinek, a schweizi népvezérnek és parasztfiúnak fejedelmi ellenképe és életére és halálára egy század múlva visszefelelő királyi eccho Gusztáv Adolf, akinek tábori bekecsén Stockholmban sokáig néztem azt az átperzselt lyukat, melyet az ellenség golyója ütött csatában. Soha még olyan kicsiny helyen, olyan tapinthatóvá nem vált reám sors és történelem. Mi minden fordult meg egy emberen a régi világban! Az egyes ember, a királyi egyéniség volt a Sybilla könyvek mutatója, nemzetek és nemzedékek sorsának foglalata és záloga, bukásukkal országok estek és országok támadtak felemelkedésükkel. És mégis milyen kicsiny és milyen jelentéktelen a legnagyobb ember is, azok mellett az erők mellett, amelyek a történelmet intézik! Ezeknek az útján parányi stáció, széttört cserép, feldúlt oltárkő, elgurult korona a leghatalmasabb emberi egyéniség is. De azért minden ilyen név drága kandeláber, amelyben örök igazságok és biztatások lángjai füsttelen lobogással égnek. E dátumok között meg kell emlékeznünk a türelmi rendeletről, melyet 1781-ben, ezelőtt 150 esztendővel adott ki a legszimpatikusabb, legzseniálisabb és legtragikusabb Habsburg uralkodó, II. József. Alig van olyan okmánya a Mohács utáni történelemnek, mely a magyar protestánsok életére akkora nyereség lett volna, mint ez az irat. Pedig milyen szomorú irat ez! Az az alapgondolata, hogy elemi jogokat ő ad, különös kegyelemből; olyan jogokat, amelyek először az emberi természethez tartoznak, másodszor magyar földön véres harcok után a szó és a jog pecsétjével ellátott békeszerződések biztosítottak. A királyi kegy aranytálcáról hullat le olyan morzsákat, hogy pl. református lelkész nem tartozik római katholikus püspök jurisdictioja alá, református hívő nem köteles katholikus egyházi célokra adót fizetni, református híveknek szabad magán vallásgyakorlatot tartani, s gyülekezetté szervezkedni, ha egy községben száz családnál több van belőlük, szabad templomot építeni, ha nem nyílik utcára az ajtaja. A gyermekek csak akkor követik mind az apa vallását, ha az apa katholikus; ha az anya katholikus,.