A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

21 -az ügyet. Egy másik egyházmegyében két súlyos fegyelmi eset és a ';hozzá fűződő botrányoknak sorozata foglalkoztatja és izgatja a közvéleményt. Ez megint azt a tanúságot szolgáltatja nekünk, hogy vannak kérdések, amidőn nem lehet eléggé szigorú lenni. Az, hogy mi élünk, ellenségeink előtt is becsületünk van, s minden elhagyatottságunk és szegénységünk mellett is ebben az országban kibeszélhetetlen nagy erkölcsi tőkét érünk, azon alapszik, hogy a református lelkipásztor tudománya, életének tisztasága és szolgálatának hűsége aranyvaluta volt. Ezt a három dolgot foglalom össze a palást tisztaságának symbolikus gondolatában. Nincs nagyobb érdeke a lelkipásztornak, mint az, hogy ez a palást megvédessék. De ebből az is következik, hogy a magyar református lelkésznek minden idejét, minden gondolatát és egyénisége egészátütő erejét spirituális szolgálatra kell feltennie. Még sohasem lett baj abból, hogy egy lelkipásztor csak pásztor volt, mindig abból támadt baj, fia egyéb akart lenni. A mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem lelkiek. Ez megint a palást tisztaságának a kérdése, mely azt Tcöveteli, ne vigyem oda ahol baj érheti, mert akkor már késő vele takaróznom. Lelki ügyek. Az egyházmegyei jelentések arról szólanak, hogy a templomba járás normális, az úrvacsorával élők száma emelkedik. Megemlékeznek arról, hogy milyen áldásos a presbiteri konferencia, milyen nagyjelentőségű volt a székesfehérvári tanító-konferencia. Kiemelem a vértesaljai esperes konfesszióját, aki amellett tesz hitet, hogy a konfirmációi előkészítést legalább két évig kell végezni, s ő, a rendkívül elfoglalt esperes, egy népes gyülekezetnek a pásztora, országos egyházi vonatkozásokban is elfoglalt ember, lelki kényszert érzett, hogy az V., VI. osztályos tanulókat maga tanítsa vallásra és saját maga kezdje közöttük a vasárnapi iskolát. Egyébként igazat adok neki abban is, hogy mostanában egy hidegségi hullám fut végig a lelkeken. Az egyleti munkának hősies korszaka lejárt, az első szerelem szép ideje letűnt, az egyház teste még eléggé nem melegedett át és éppen most vagyunk egy olyan átmeneti időben, amely nagyon áldásos lesz, ha az egyházi életben hozza meg virágját és gyümölcsét. Itt használom fel az alkalmat arra, hogy a nagy egyházközségeket felhívjam gyülekezeti diakonisszák alkalmazására. Elméletileg rég tudtuk, legutóbbi tapasztalások nagyszerűen bizonyították Kecskeméten is, Cegléden is, hogy szegények, elhagyatottak gondozására, családok látogatására Istennek legáldottabb eszköze a gyülekezeti diakonissza. Ez a nemzedék éppen abban a kiváltságos helyzetben van, hogy főképpen a Filadelfia diakonissza intézetben rendkívül értékes munkaerőket találhat e fontos misszió elvégzésére. Egyre több gyülekezetben kell megjelennie az új idők harcosának, a református diakonisszának, hogy oda álljon a lelkész, a tanító és a presbiter mellé, negyedik .nagy tényezőnek, Isten országa megépítésében.