A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

18 egy olyan világ nő, amelyben új a nyelv, új a felekezet és új a lélek. Nem feladatom most részletesen foglalkozni a kérdéssel; csak reá mutatok magára a problémára, amelyet baranyai utam után sem látok kisebbnek, vagy másnak, mint az előtt. De hangsúlyozom azt, hogy Baranyában az elnéptelenedésnek a folyamata mindenütt csökken, sokhelyt határozottan megállott és nem egy gyülekezetben már szaporodásról lehet beszélni. Most van az a történelmi pillanat, amikor a férfiak már kezdik belátni, hogy az egyke nem gazdasági előny, hanem a gazdasági pusztulásnak az útja. Ma már sok olyan falu van, ahol kevés az egy gyermek; vagy egyáltalában nincs gyermek, vagy pedig két-három gyermek van. Ha most ezt a lelki ostromot, amelyben nem a dorgálás a fő, hanem a hő szeretet, folytatni lehetne, ha a gyermek értéke példában és az élet és a művészet ábrázolataiban minél vonzóbban kifejezésre jutna, ha volna, aki fiatal asszonyokkal és menyasszonyokkal négyszemközt beszélhetne, rendszeres imádság és bizonyságtételek között: ez a biztató fordulat tovább fejlődnék. Ennek a módját meg fogjuk találni. Amely pillanatban helyreállott a nép-szaporaság, Baranyában minden meg van mentve és még mindenek visszaszerzésére van remény. Erre a fordulatra való tekintettel tartani kell a jelenlegi helyzetet addig, ameddig lehet, hogy minél több erőt tudjunk ennek a megújulásnak a fokozására és végrehajtására fordítani. Tehát ha csak lehet, tartani kell az iskolákat, . tartani kell a lelkészi állásokat. De az is bizonyos, hogy ezt nem lehet sokáig tartani, már most készíteni kell a megoldás más útját is. Legkedvesebb és legegyszerűbb megoldás az, ahol a lelkész felesége a tanítónő, a parochiának egyik szobája a tanterem és a jó papné házi dolgainak végzése közben nagyszerűen elvégzi az iskolai munkát, hiszen néhol alig van több gyerek az ilyen iskolában, mint amennyi egy népesebb papi családban szokott lenni. Minden kritika ellenére • jó módszer az is, amely a lelkésztanítói állások előkészítését célozza. Egyszerre munkával telik meg a baranyai lelkész keze és lelke, mihelyt az iskolai tanítást is átalveszi. De ennek a conceptionak keresztülvitele és életbelépése nagyon körülményes és nagyon távoli. Addig a gyülekezetek csoportosítása, a körlelkészségek felállítása volna a helyes út. Itt azonban nagyon kell vigyázni. Arra a tapasztalásra jutottam, hogy az ilyen társulásnál a csatolt gyülekezet elszokik a templomtól és elszokik a teherviseléstől. Az a gyülekezet, ahol a lelkipásztor lakik, egymaga él tulajdonképen gyülekezeti életet; a hozzá csatolt társegyházközségek már csak aféle tiszteletbeli eklézsiák, ahol a templomba járás is, meg a teherviselés is egyre maradozó szokás. Ennek az az oka, hogy kellő gondot nem fordítanak rájuk, mert másutt a pap nélküli társegyház virulóbb, mint ahol a pap lakik. Mindenesetre a baranyai kérdés még a kezdet kezdetén áll és nagyon sok gondot, munkát és imádságot fog igénybe venni, amíg megoldódik. Nagy áldása az egyházmegyének, hogy a nagyhitű és hő lelkű, evangéliomi szellemű és missziói erejű esperese mellett, a bölcs, gondos, nyugodt és rendkívül gyakorlott egyházmegyei gondnok áll és