A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

' • . " 1 : 147 hozni, csak azután kerülhet sor a külmisszióra, még ma sem került lomtárba. A Magyar Evang. Missziói Szövetség utazó titkára vetítettképes előadásaival kényszerített ki az ügy iránt ad hoc érdeklődést. Pedig tapasztalat szerint sokszorosan megtérül itthon lelkiekben az az áldozat, melyet a pogánymisszióra fordítunk. A külmisszió ügye rendszeres támogatásban részesült Decsen, Madocsán és Alsónyéken. A szegénygondozás tekintetében a mult évihez képest visszaesés tapasztalható, amennyiben csak 7 gyülekezetben volt igen szerény jele annak, hogy az egyház segítő keze kíván kinyúlni Krisztus kicsinyei felé. A rossz gazdasági helyzettel nem menthetjük magunkat, mert ha mi szegényebbek lettünk, a szegények is szegényebbekké lettek. Kiválik Szekszárd, Decs, Madocsa, Nagydorog és Gerjen. Végső konkluzióképen levonható, hogy a missziói tevékenység az egyházmegyében növekedett, de nagyobb hűségre és mélyebb szántásra van szükség. A vértesaljai egyházmegye jelentése egységet sürget a missziói munkában. Az independentizmus megölője lenne egyházunknak. Ne legyenek különbségek a lelkipásztorok között a munka minémüségében és a módszerekben. Ne legyenek a lelkészek között dolgozók és nem dolgozók, belmissziósok és minden belső megmozdulás ellenségei. Mert ínég mindig vannak, akik bizonyos gyanakvással tekintenek az új világot megvalósítani akaró törekvésekre és azok kifejezésre juttatójára, a belmissziói életet regisztrálni akaró jelentésekre. Elfelejtik, hogy a missziói munka egész mezejét felölelő munka (Sárbogárd), a növekvő áldozatkészség és az áttérőkkel való gyarapodás (Lovasberény), a templomlátogatók számának emelkedése (Pákozd), a gyermekpasztoráció és a tanyai misszió megindulása (Pátka), a vallásos összejövetelek elevensége (Páty), az imahét megtartása, a keresztyén közösség tudatának ápolása (Sárbogárd), az ifjúság körében észlelhető érdeklődés és jóakarat (Seregélyes), a gyülekezet tagjainak látogatása (Sukoró), két gyülekezet kicsinyeinek énekversenye (Felcsút, Tabajd), a külmisszió iránt felébredt nagyobb érdeklődés és áldozatkészség (Zámoly), — mind a jövendő záloga. S ha hallunk is stagnálásról, a rossz gazdasági helyzetre való hivatkozásról (Aba), a felnőttek bibliakörének megszűnéséről (Kápolnásnyék), az adósság szaporodásáról (Mány), a rádió konkurenciájáról (Tök), a lelkész családjának betegségéről (Felcsút, Vértesacsa), — ez még mindig nem ok a csüggedésre, hisszük, múló tünetek, melyeken változtatni lehet. A missziói bizottságok, egy-két igen szép kivételtől eltekintve, mintha teljes végelgyengülésben múlnának ki. 19 gyülekezetben nem is alakult meg, másutt szünetelt a tevékenysége. Egy egyház (Vereb) nyíltan kijelenti, hogy még a presbitérium sem elég érett a missziói munka felelősségteljes hordozására. Általánosságban azonban a gyülekezetek missziói élete az előző évihez képest fejlődést mutat. Az évek óta tartó magvetés eredménye kezd láthatóvá lenni. Vereb lelkipásztora örömmel jelenti, hogy a bibliaórák kezdik éreztetni ál10*