A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

7 marasztaltuk, s a végén mégis örökre útrakelt. Nincs közöttünk szép magyar arca, mely fajtájának típusa volt, nem halljuk kedves, nyilt, zsörtölődő és mégis szeretettel teljes beszédjét. Élő alakja már nem jár közöttünk, mint a kötelességteljesítésnek, pontosságnak, hűségnek és önmegtagadásnak példája. Pásztor volt és bölcs, népének született vezére s egyben legszebb példánya, a régi kálvinista papoknak lemintázható képe. Egyszerűsége mindenkiben bizalmat és rokonszenvet ébresztett, erkölcsi sűlya valami k'ozös megegyezéssel felkínált bírói székbe ültette őt, hogy onnan tegyen osztályt az ifjabb nemzedék között. Magyarság és kálvinizmus összeszövődött benne s ő az alföldi idealizmusnak egyaránt avatott liturgusa volt, akár a Kossuth-kultusz igéit, akár egyháza történelmi és erkölcsi igazságait hirdette. Ajka beszédjének tiszta pásztori élete és hü szívének szolgálata adott foganatot és közhitelt. Püspöki körúton voltam, mikor a váratlan halálhír utóiért. Siettem végtisztességtételére, amelyen Cegléd város apraja-nagyja, az egész egyházmegye és az egyházkerület vezetői vettek részt. Egyházkerületünk részvétét és gyászát telhető módon kifejeztem elhunyta felett, s itt emlékezetének kegyelettel áldozva, javaslom, hogy élete nagy tanítását, egyéniségének el nem múló értékeit, késő nemzedékek okulására, annáleseinkbe jegyezzük fel. Tanácsbiráink közül elköltözött Bocsor Lajos tengődi lelkipásztor, a külsősomogyi egyházmegyének volt esperese. Szótlan, szerény, nyilvánosságtól visszahúzódó egyé-nÍ9ége nem mindennapi belső értékeket rejtett. Hivatásáról eszményien gondolkozott és e képet nagy lelki fegyelemmel, a gyenge test ellen való hősies tusakodással töltötte be. Szolgálata szenvedést jelentett reá, mert magával szemben magasabb mértékkel mért, s e világ sok kicsinyes és keserű támadását fokozott érzékenységgel viselte. Terhét mégis gyönyörűségesnek vallotta, pedig igája alatt felvérzett a válla. Halvány mosolya mélyebben lelkünkbe nyilalik, valahányszor reágondolunk, mint mások patétikus lamentációja. Emlékezete legyen áldott! Elment a minden élők útján három világi tanácsbíránk: Ballagi Aladár, Balassa Sándor és Györffy Balázs. Ballagi Aladár egyet, tanár ez év július havában tért örök nyugovóra. Édesapja, Ballagi Mór,egyházkerületünknek tanácsbírája, theológiánknak kitűnő tanára, a magyar tudományosságnak egyik büszkesége volt. A XIX. sz. nagy humanistájának