A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

186 tották. Akadályul emlegetik azt, hogy e korban élő fiúk és leányok közül sokan elszegődnek, másutt a nagy távolság nehezíti meg a velük való foglalkozást. 5. A konfirmáltak gondozásában résztvett 242 férfi és 123 nő, összesen 365. 6. A helyi egyesületek rovatában az egyházmegyei jelentések felsorolják a Loránffy Zsuzsanna Egyesületet, a Protestáns Nőszövetséget, ezek kebelében, vagy önállóan szervezkedett Leánykörcket, a Kálvin Szövetséget, Bethánia Egyesületet, Ker. Ifjúsági Egyesületet, Napsugár Szövetséget, Biblia-köröket és a nem egyházi jellegű Nőszövetségeket, a ,,M. A. N. Sz."-ét, Iparos Leánytanulók Egyesületét stb., sőt gazdasági jellegű tömörüléseket is, mint amelyek az egyház missziói munkájában résztvettek, illetve keretül szolgáltak az egyház missziói tevékenységéhez. Bármennyire igaz is, hogy az egyház feladata, hogy az evangéliummal behálózza és megszentelje az élet egész mezejét s ilyen értelemben egy tiszta református községben nincs semmi akadálya annak, hogy minden társadalmi és gazdasági szerv egy-egy kínálkozó alkalom legyen az evangélicm erőinek érvényesítésére, itt mégis csak olyan egyesületekről számolhatunk be, amelyek egyházi alapon szervezkedtek, azzal a főcéllal, hogy a gyülekezet bizonyos területein megkönnyítsék az egyháznak az evangéliom diadalra vitelét. Mégis megállapítható a jelentésekből, hogy a gyülekezet női tagjainak szervezése és külön lelki gondozása immár nélkülözhetetlen tényezője a magyar ref. gyülekezeti életnek s hogy az egyházi és evangéliumi alapon álló egyesületek olyan mértékben hasznosak az egyház és evangéliom ügyére, amilyen mértékben engednek helyet a Biblia érvényesülésének s amilyen mértékben alka.masak a lelkipásztor mellé munkatársak nevelésére. 7. A missziói bizottságok, illetve a presbitériumok csak 60 gyülekezetben tettek újabb intézkedéseket a konfirmáció reformjára; mindazonáltal kiérezhető a jelentésekből, hogy gyülekezeteink jövő életének kialakulásában általánosan a konfirmáció ügyének tulajdonítanak majdnem legnagyobb jelentőséget. Sajnálatos azonban az egyöntetűség teljes hiánya a felfogásban és a kivitelben. Míg elvileg a konfirmáció korhatárának kitolására való törekvés általában helyesnek ismertetik el. addig a gyakorlati kivitel útjában ez idő szerint legyőzhetetlen akadályok tornyosulnak. Viszont az oktatási határidő kiterjesz-