A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

18 A pesti egyházmegye alsó rétegét azok a református egyházközségek alkotják, amelyek vagy a reformáció korában, vagy pedig a türelmi rendelet idején keletkeztek. Ide tartoznak Gyón, Alsódabas, Ócsa, Alsónémedi, Bugyi, Szigetmonostor, Pócsmegyer, Tahitótfalu, Kisoroszi, Váchartyán, őrszentmiklós, Szada, Veiesegyház, Fót, Vasad, Mcnor, Pécel, Kcsd. Ezek a gyülekezetek alig különböznek a többi egyházmegyék hasonló összetételű gyülekezeteitől. Mindenikben csöndes, hagyományos és megnyugtató élet fcly. A falu lelke küzd a közeli nagyváros átalakító hatásával. Mindenikben érezhető a haladás, a fejlődés utáni vágy. Fontos mindenik azért, mert tulajdonképpen rajtuk keresztül érkezünk be a magyar református néplélek szűzi talajába. Hcmlokvonalban állanak mindnyájan és iskolapéldáivá válhatnak hamar a modern és mégis a történelmi folytonosságot megőrző református gyülekezeti életnek, s ezáltal mintegy nagy szűrőrendszer, áldott hatásokat közvetíthetnek a mögöttük sorakozó nagyszámú homogén gyülekezetek számára. Kicsiny diasporából hirtelen nevekedő gyülekezetek — közöttük nem egy azért, mert a restauráció korszakában gyökerestől kiirtották a reformáció őstenyészetét gonosz kezek — Örkény, Pomáz, Szentendre, Dunabcgdány, Alberti-Irsa, Nyáregyháza, Gyömrő, Maglód, Vecsés, Gyöngyös, Hatvan. Kistarcsa. Némelyiknél a földesúr, a Telekiek, Rádayak, Nyáryak, DabasiHalászol*. Beleznayak, Jordánok, Pálcczi-Horváthok patron si hajlandósága volt a fejlődésnek megindítója; máscknál telepítési vagy pedig más szociális áramlások hívták létre az alakulást. Ezeknél az a fontos, hogy maga a gyülekezet vegye át sorsának intézését és lassanként saját erőiből táplálkozzék. Vácon, Óbudán, Üllőn, Pomázon, Dunabogdányon, nagy idegen többségben, századokon keresztül állott és virult a reformációnak egyegy vékony, de áldott palántája. Ezek dacoltak idővel, üldözéssel és most is állanak, mert szelidek voltak, mint a galambok cs okosak voltak, mint a kígyók. Egészen különös képződmények és tisztára új települések a Pest környéki külvárosok gyülekezetei. Újpest, Rákospalota, Pestszentlőrinc, Rákcsliget, Rákosszentmihály, Kispest, Wekerletelep, Budafok, Sorcksárpéteri, Alag, Kistarcsa, Pesterzsébet, Csepel. Tagjaik lateinerek, s ezek közül is óriási számmal menekültek és B-listások, vagy pedig munkások és altisztek. Ez a körülmény egyházi életünknek egyik nagy problémáját tolja előtérbe: mi a református egyház programmja