A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
88 tára, az egyház csalatkozhatatlanságára vonatkozóan vallja és hirdetni kész. írásban azonban a következő nyilatkozatot adta be: „Mély tisztelettel jelentem, hogy 10 évi káplánságom idején, tanításomban igehirdetésemben református egyházunk tanítását meg nem tagadtam, — hitelveink zsinórmértékét soha át nem léptem; rendes lelkészi szolgálatom idején is a régi hűséggel szolgálom egyházamat. — Imádkozva kérem Krisztusom szent segedelmét, hogy nekem az életem se legyen drága, csak hogy a rám bízottakat Isten dicsőségére véghez vihessem s az anyaszentegyháznak javára lehessek. Budapest, 1927. október 22-én. Méltóságos Püspök Urnák alázatos szolgája Ván Benjámin m. ref. lelkész." Miután mindazt, ami e két nyilatkozatban nem ellenmondó s azt, ahogy az egyik a másikat magyarázza, megnyugtató válaszképen püspök urunk elfogadta, kéri, hogy Ván Benő látrányi lelkész papszentelésre bocsáttassék. Egyházkerületi közgyűlésünk Ván Benőt, főként a püspök úr előtt szóban tett kijelentése alapján lelkészszentelésre bocsátja. 87. A budapesti negyedik presbiteri konferencia Debrecenben, az 1926. évi október 24-én alakult Országos Presbiteri Szövetséggel kapcsolatban a budapesti presbitérium elé azt a javaslatot terjesztette, hogy a dunamelléki egyházkerület presbitereiből egyházkerületi presbiteri szövetség szerveztessék s ily minőségben vegyék ki a reájuk eső részt az Országos Presbiteri Szövetség munkájából. A budapesti egyház teljes egészében magáévá tette az egyházkerületi presbiteri szövetség szervezésére vonatkozó javaslatot s felterjeszti az egyházkerülethez annak kötelességszerű hangsúlyozásával, hogy mint kezdeményező a kivitelben is érzi a felelősségat a terhek, szolgálatok és áldozatok hordozásában a magyar ref. egyház lelki megújhodását és társadalmi megszervezését jelentő szövetség létrehozásában. Egyházkerületi közgyűlésünk örömmel köszönti a budapesti ref. egyház presbitériumának felterjesztését, mert egyházi életünk .kiépítésében rendkívüli nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy egyházi életünk intézésére és vezetésére hivatott presbiterek szervezetbe is tömörülve,
